A Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (International Holocaust Remembrance Alliance, IHRA) egy olyan, több mint tizenöt éves múltra visszatekintő nemzetközi összefogás, amelynek célja a holokauszt oktatás, kutatás és az emlékezetkultúra fejlesztése, a megfelelő kormányzati támogatás biztosítása.

A szervezet munkájában résztvevő 31 ország évenként váltakozva látja el az IHRA elnöklőjének tisztségét. Jövő év márciusáig Magyarország vállalta ezt a szerepet, így a szervezet évi két plenáris ülését is hazánkban tartották.

A november elején Debrecenben tartott összejövetelre felkérték a Holokauszt Emlékközpontot, hogy ismertesse programját, mutassa be tevékenységét és legfontosabb célkitűzéseit.

A bemutató alkalmával bevezetőjében Prof. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója vázolta azokat a körülményeket, amelyek az intézmény jogelődjének, a Magyar Auschwitz Alapítványnak megalakulását övezték.

„Az alapítvány formális létrejötte előtt, 1990 nyarán, Budapesten rendezték meg az ENSZ New-York-i központjából érkezett Auschwitz kiállítást. Ez a rendezvény az alapítvány előkészítésekor hivatkozási alap volt, megkönnyítette a jövendő intézmény létrejöttét”- emelte ki Prof. Szita Szabolcs, majd hozzáfűzte „a magánalapítvány tevékenysége gyorsan szélesedett, óriási kihívást jelentett. Jóformán eszközök híján, szellemi kapacitásával és következetes fellépéseivel segítséget kellett adnia a nemzetiségi, faji, vallási gyűlölködéssel, az antiszemitizmussal és az idegengyűlölettel szembeni küzdelemhez. Felvállalta a társadalom, különösen az ifjúság demokratikus, humanista szellemű értékeinek gyarapítását, Budapesten holokauszt gyűjtemény és múzeum létrehozását. Előítéletek, beidegződések sorával, többféle ellenérzéssel és érzékenységgel, négy évtized mulasztásának következményeivel kellett számolnia.”

A későbbiek során kitért a kezdetekkor meghatározott legfontosabb feladatokra is. „1991-ben már megindult a komplex gyűjtemény létrehozása, a folyamatos kutatómunka. Az alapítvány feladataihoz sorolta a holocaust magyar hazai és külföldi áldozatai emlékének ápolását is. Kuratóriuma arról határozott, hogy a célokat tudományos és ismeretterjesztő kiadványok, dokumentumkötetek, oktatási segédanyagok, folyóirat és hírlevél megjelentetésével, kiállítások, konferenciák szervezésével, iskolai pályázatok, művészeti alkotások létrehozásának ösztönzésével, ünnepségek rendezésével, emléktáblák létesítésével, emlékérmek kibocsátásával, és sokféle más kezdeményezéssel valósítja meg. Az érdekelt külföldi intézményekkel kiadvány- és dokumentummásolat cserét létesített, tartalmas, tudományos kapcsolatrendszert alakított ki.”

A mai feladatok ismertetésénél kiemelte: A HDK tevékenységében a tudományos kutatómunka, a források mentése, a gyűjtemény gyarapítása szoros egységet jelent. A dokumentumok gyűjtése, feldolgozása a tudományos vizsgálódás alapját képezi. Fordítva a kutatás eredményei a gyűjteményt gazdagítják, esetenként a társadalmi gyakorlat számára is hasznos adalékul szolgálnak. A tudományos kutatás kiterjed a holokauszt előtörténetére, az ún. kisegítő munkaszolgálat rendszerére, a magyar deportáltak sorsára az SS koncentrációs- és munkatáboraiban, a fogoly- és veszteséglisták feltárására, a tömegsírokra vonatkozó aprólékos adatokra. A forrásmentés eredményes, máig folyamatos.”

A bemutatót élénk vita követte, amelynek során a résztvevő állami küldöttségeket elsősorban a Holokauszt Emlékközpont oktatási tevékenysége érdekelte.

Prof. Szita Szabolcs beszéde teljes terjedelemben a csatolmányban olvasható.