Damásdi Zoltán 1939-ben még ipartestületi alelnök volt, de ekkor megkérték őt és az összes zsidó származású húsipari elöljárósági tagot, hogy köszönjenek le a tisztségükről az „összesség érdekében”. Damásdi, aki a vágóhídon árusító önálló mészáros volt, visszaemlékezésében hozzátette ehhez: „1940. június 3-án jöttem haza a munkaszolgálatból. Árusítóhelyemet már nem kaptam vissza, hanem egy sokkal rosszabb helyet jelöltek ki számomra, és az intézőséghez is állandóan bejártak, hogy a vágóhíd területéről engem és zsidó kartársaimat kizárják.” A Damásdi-féle vezetőség helyébe Bukovszky Ferenc lépett, aki alelnökként szólalt fel 1942. május 10-én, a húsosok ipartestületének ülésén. Ezt a felszólalást idézi a Magyar Húsiparosok Lapjának ugyanezen év május 15-i száma (IV. évfolyam, 21-i szám). Bukovszky szavai szerint „sajnos a zsidóság kizárása a sertés- és borjúhús árusításból azt eredményezte – és erre illetékes helyen már többször rámutattam, – hogy a zsidóság teljes üzleti tevékenységét ma már a marhahús értékesítésére állította át…” A következőkben tehát kiszorították a zsidókat a marhahússzektorból is, árut nem adtak nekik, árdrágításért feljelentették őket, de olyan is akadt, akit versenytársa javaslatára munkaszolgálatra hívtak be, és a keleti fronton lelte halálát.