“A civil német lakosság apraja-nagyja fizikailag is kivette részét a bácska útjain és a falvakon átvonuló bori zsidó munkaszolgálatosok megalázásából és meggyilkolásából. Ennek hátterében pedig a sok éven keresztül történő, tudatos és szervezett, német és magyar antiszemita propaganda állt. Ebben az egyértelműen zsidógyűlölő, magyar- és szerb-ellenes közegben a bori munkaszolgálatosokat kísérő magyar keret végképp elveszítette kontrollját az események irányítása és a parancsnokága alatt menetelő magyar katonai munkaszolgálatos századok felett, továbbá maga is tevékenyen részt vállalt a Cservenkáig tartó és részben a cservenkai gyilkosságokban.”

“A bori munkaszolgálatosok cservenkai tömeges meggyilkolása ezért egyáltalán nem volt véletlen” – teszi hozzá Dr. Csapody Tamás legújabb kutatásait tartalmazó, A cservenkai tömeggyilkosság címen megjelent könyvében, amely mindenki számára elérhető a világhálón.

A jogász, szociológus szerző több, mint tíz éve kutatja a Borba vezényelt munkaszolgálatosok életkörülményeit, sorsát, történetét. A Bori munkaszolgálatosok és a Bortól Szombathelyig című kötetek szerzője ezúttal az úgynevezett második bori lépcső egyik, legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosságának részleteit tárja fel. A gyalogmenet, a téglagyári napok embertelen körülményei mellett a sokkal nehezebben feltárható aspektusok, az okok és az áldozatok számának vizsgálata sem marad el. A szöveget értékes fotódokumentáció gazdagítja a cservenkai téglagyár és az exhumálás archív felvételeivel.

A magyarországi munkaszolgálat történetének szisztematikus feltárása és feldolgozása több mint hetven évvel a II. világháború lezárása után is várat még magára. A kutatókat a fegyvertelen szolgálat jelenségének összetettsége, a forrásanyag nagyfokú hiányossága és töredékessége, a veszteségek számbavétele körüli viták egyaránt elrettenthetik. Csapody Tamás több éves levéltári, múzeumi kutatómunkájának, interjúzásának köszönhetően azonban ma már elmondhatjuk, hogy a munkaszolgálatnak egy speciális, időben és térben jól behatárolt része, a Bor környéki táborokba hurcoltak története a holokausztról való ismereteinket hiánypótlóan gyarapítja.

A második világháború alatt hatezer magyar munkaszolgálatost vittek kényszermunkára a németek által megszállt Szerbiába. A munkaszolgálatosok kilencvennyolc százalékát zsidó származásuk, míg két százalékát vallási meggyőződésük miatt vitték büntetésből Borba. Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása után – a több tízezer kényszermunkást és hadifoglyot alkalmazó – Bor környéki munkákat a németek felfüggesztették. A Honvédelmi Minisztérium kiadta a magyar munkaszolgálatosokat Magyarországra visszarendelő parancsot. A bori magyar őrszemélyzet, a magyar katonai keret mintegy 400 menetképtelen személyt hátrahagyva, két lépcsőben indította el a munkaszolgálatosokat. Az első lépcső 1944. szeptember 17-én, míg a második 12 nappal később indult el gyalogmenetben. Az első lépcsőben elindított kb. 3.400 munkaszolgálatos számára a Bortól Belgrádon át Titelig és Újvidékig, majd Zomboron át Szentkirályszabadjáig vezető út legvégső állomásai német koncentrációs táborok voltak. Közben azonban a munkaszolgálatosok többségét meggyilkolták, míg kisebbik részük megszökött. A legtöbb bori zsidó munkaszolgálatost Cservenkán (kb. 1.000 fő) október 7-én éjszaka, valamint a Cservenka és Zombor közötti útszakaszon (kb. 400 fő) október 7-én és október 8-án a gyilkoltak meg.

A Holokauszt Emlékközpont Lapátos hadsereg virtuális kiállítása egy külön fejezetet szentel a bori munkaszolgálatnak. A kiállítás is bemutat, egy Borban készült nyakláncot, amelyhez hasonlót a cservenkai exhumálások során is feltártak, és amelyet az új könyv fotó dokumentációja is megjelenít.