Israel Gutman professzor, a varsói gettó és Auschwitz túlélője, az Eichmann per tanúja, a vészkorszak irányzatteremtő kutatója volt. Gutman professzor 90 éves korában, október elsején hunyt el Jeruzsálemben.

Halálának alkalmából Avner Shalev, a Yad Vashem Intézet elnöke kiemelte: „Barátom és mentorom, Israel Gutman professzor maradandó hatást gyakorolt a történelemtudományra, úgy Izraelben, mint a többi országban is. Jelentősen és egyedülállóan járult hozzá a holokauszttal kapcsolatos ismeretek és történelemtudat beillesztéséhez az izraeli köztudatba, különösen az ifjúság körében. Gutman professzor életútja egy olyan személyé, aki személyesen tapasztalta a vészkorszak borzalmait, harcolt a varsói felkelésben, az auschwitzi tábor zsidó földalatti mozgalmában, túlélte a halálmeneteket és tanúja volt a történéseknek. Mindez óriási meggyőzőerőt adott kutatói, tanári elméjének. Mint barát és vezető pótolhatatlan űrt hagy maga után.”

Israel Gutman 1923-ban született Varsóban. Szülei és nővére a gettóban haltak meg. Húga Janusz Korczak árvaházában élte túl a háborút. A zsidó ellenállás tagjaként Gutman megsebesült a varsói felkelés alatt. Varsóból Majdanekbe, majd onnan Auschwitzba szállították. 1945 májusában halálmenetben érkezett Mauthausenbe. Két évet töltött a táborokban. A háború után segítette a túlélők rehabilitációját, majd 1946-ban kivándorolt Izraelbe. Itt a Lehavot Habashan kibucban élt 25 évig. 1961-ben tanúként szerepelt az Eichmann perben.   

1975-ben doktorált a jeruzsálemi Héber Egyetemen „Az ellenállási mozgalom és fegyveres felkelés a varsói gettó életkörülményei között, 1939-1943” című szakdolgozatával. Ezt követően a Héber Egyetemen tanított, majd 1983. és 1986. között az egyetem Kortárs zsidó tanulmányok tanszékének vezetője volt. 1980-81-ben a Kaliforniai Egyetem (UCLA) vendégtanáraként oktatott.

Ezzel egy időben tevékenyen részt vállalt a Yad Vashem kutatásaiban. 1993. és 1996. között a Yad Vashem általa alapított Nemzetközi Holokauszt Kutatások Intézetét vezette. 1996. és 2000. között a Yad Vashem főtörténészeként tevékenykedett, majd 2000-től az intézmény akadémiai tanácsosa volt.

Egyik fő projektje az átfogó Holokauszt Enciklopédiája volt. Ezen kívül is számos művet tett közzé a holokausztról, többek között a „Lengyelországi zsidók a két világháború között”, „Ellenállás: a varsói felkelés”, és a „Náci Európa és a végső megoldás” című tanulmányokat.

1995-ben a Varsói Egyetem, 2009-ben a Brandreis Egyetem részesítette díszdoktori címben. Számos kitüntetésben és elismerésben részesült.