Az Indianai Egyetem professzora által írt kötet a mai napig az egyetlen összefoglaló jellegű munka, magyar nyelven, a holokauszt irodalmáról. A könyv nem törekszik a holokauszt teljes irodalomtörtének bemutatására; a fő célja az, hogy értelmezzen.

Mi az a holokauszt-irodalom? Beszélhetünk-e ilyen kategóriáról? Hogyan képes a próza, a költészet és a dráma nyelve megbirkózni a feladattal, ami nem kevesebb, mint a soáról műalkotást írni, ami sokak szerint lehetetlen? Lehetséges-e irodalommá formálni a holokausztot, ha igen, miként lehet ezt úgy megtenni, hogy ne váljon puszta absztrakcióvá, ami elszakad a történelemtől? Amennyiben a vállalkozás lehetetlen, akkor ennek erkölcsi vagy gyakorlati okai vannak? Miben különbözik a túlélők által írt holokauszt-irodalom, és miben különbözik azoké, akiket közvetve vagy közvetlenül nem érintett a soá?

A szerző az e kérdésekre adható válaszokat mutatja be, többek között Paul Celan és Nelly Sachs, Elie Wiesel és André Schwarz-Bart, Rolf Hochhuth és Peter Weiss, William Styron és Sylvia Plath műveit vizsgálva. Az általa kialakított értelmezési keretek alkalmasak arra is, hogy például Kertész Imre vagy Radnóti Miklós munkásságát is új megvilágításba helyezzük.

Beszélgetőtársak:

Peremiczky Szilvia

fordító, hebraista, a Zsidó Múzeum igazgatója

Vári György

irodalomtörténész, a Holokauszt Emlékközpont munkatársa

Moderátor és házigazda:

Pécsi-Pollner Katalin

irodalomtörténész, Holokauszt Emlékközpont

Helyszín:

a Holokauszt Emlékközpont kávézója

Térkép

A könyv a program előtt és után kapható az Emlékközpont könyvesboltjában.