A Holokauszt Emlékközpont zsinagóga épületének karzatán látható kiállítás tizenkét túlélő és családtag visszaemlékezésén alapult.

A magyarországi romák állami szintű üldözése 1916-ban kezdődött, amikor rendeletet hoztak a ‘kóborló’ cigányok nyilvántartásba vételére, testi megjelölésükre, a renitensek állami munkatáborba történő elhelyezésére. 1928-ban született a következő rendelet, országos cigányrazziák megtartásáról, amelyeket 1929-től évente legalább kétszer meg is szerveznek. 1938-ban rendeletet hoztak a romák, mint csoport megbízhatatlanná nyilvánításáról.

1941-ben a magyar hatóságok a német hadműveleti területekre hajtottak több mint ezer kárpátaljai romát, ahol az Einsatzgruppe-k többségüket kivégezték. 1943-tól folyamatosan hurcoltak romákat kényszermunkára, több megyében mezőgazdasági kényszermunkatáborokat, 1944-től pedig országszerte cigány gyűjtőgettókat hoztak létre. 1944 júniusától nagy számban kerültek romák Magyarországról különböző német megsemmisítő táborokba a ‘megbízhatatlanok’ internáló táboraiból, augusztustól pedig cigány munkaszolgálatos századokat állítottak fel.

1944. november 2-án indul meg országszerte a roma családok szervezett, németországi táborokba történő internálása. Az első állomás általában a komáromi Csillagerőd, majd a következő Auschwitz, Dachau, Ravensbrück, Buchenwald és egyéb hírhedt táborok. 1945 februárjában a nyilas Belügyminisztérium még elrendeli a cigány családok összeszedését és internálását. A fajüldözés a magyarországi roma közösségek mintegy harmadát közvetlenül érintette. A meggyilkolt magyar romák száma több ezer, Európában pedig csaknem összesen félmillióra tehető a roma áldozatok száma.

1944. augusztus 2-án felszámolták az egykor húszezer főnél is népesebb Auschwitz-Birkenau-i cigánytábort. Az európai romák ezért ezen a napon emlékeznek a roma holokauszt áldozataira. A foglyok nagy részét kivégezték. Egy egykori táborlakó így emlékszik vissza az eseményekre: ‘Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk mi történt. A cigányok táborát fényszóró világították meg, cigány férfiakat és nőket, gyerekeket SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. De a szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy az egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.