Kamarakiállításunkon bemutatjuk a sokszínű Weiner Leót, a magánembert, a zeneszerzőt, a zenepedagógust, a „tanítót”.

Az érdeklődők a mester néhány személyes tárgya mellett láthatják Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjéhez és Arany János Toldi című művéhez írt kísérőzenéjének partitúráját, az előadásokhoz készített díszlettervet és jelmezterveket is. A Weiner tanítványok sorának teljes bemutatására nem vállalkozhatunk, csak néhány név, fénykép kerül bemutatásra a legjelentősebbek közül.

Megnyitó: 2010. április 16.

Weiner Leó: Fisz-moll vonósnégyesét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói adják elő.

G.Horváth László, Jobbágy Andor, Hargitai Bence, Migróczi Tamás

125 éve született Weiner Leó

(1885. április 16 – 1960. szeptember 13.)

Weiner Leó századunk első felének kimagasló jelentőségű zeneszerzője és zenepedagógusa. Pályakezdése történetileg egybeesett Bartók és Kodály munkásságával, hiszen Weiner csupán három, illetve négy évvel volt fiatalabb náluk. Iskolát és mestert tekintve is közös műhelyben nőtt fel velük; a Zeneakadémián ő is a kiváló zeneszerzés-professzor, Koessler János tanítványának vallhatta magát.

Weiner szinte üstökösként tűnt fel a magyar zeneszerzés egén a század első évtizedében. Korai zenekari művei, mint a Szerenád (1906) és a Farsang (1907) feltűnő érettségről, romantikus színérzékről és fejlett zenei humorról tettek bizonyságot.

A Csongor és Tünde kísérőzenéjét az új magyar zene egyik legköltőibb alkotásaként fogadta a korabeli közönség. Remekbe sikerült korai kamaraműveiben sajátos szintézist teremtett a mendelssohni, schumanni, brahmsi hagyományok és a századforduló magyar zenei stílusa között (két vonósnégyesében, két hegedű-zongora szonátájában). Az időközben előtérbe lépő új magyar zenei stílus – Bartók és Kodály – térhódításának hatására azonban Weiner egyre erősödő alkotói dilemmát élt meg, és egy tonális alapokon álló, konzervatív irányú szemlélet képviselőjévé vált. 1931-től új irányt kezdő alkotásaiban ő is a magyar népzenei források alapján váltott hangot és stílust, főként a hangszeres népzenei források egyéni értelmezésű feldolgozása révén (a Magyar parasztdalok ötrészes zongorasorozata, zenekari divertimentók stb.). E második alkotókorszakának valamennyi opusa a zenei mesterség és tudás remekeiként gazdagítja a magyar zeneszerzés jelenkori történetét.

Weiner Leó pedagógusként még teljesebb, még maradéktalanabb sikereket ért el. Ötvenéves zeneakadémiai tanársága alatt különböző elméleti, gyakorlati tárgyakat oktatott: 1908-tól zeneelméletet, 1913-21-ig zeneszerzést, 1923-24-től kamarazenét tanított, majd az intézet karmester nélküli zenekarának zenei korrepetícióját végezte (1927-28), s élete utolsó évtizedében a vonósnégyesek betanító munkájával tett koronát öt évtizedes tanári kezdeményezéseinek páratlan gazdagságára. Weiner előadó-művészi tanítása a húszas évek végén már minden hangszeres területen gyümölcsözött: külön említést érdemel a fúvósegyüttesek oktatásának eredményessége, amely a korabeli kritikusok szerint a magyar koncertéletben a fúvós előadói gyakorlat általános szintjének emelkedését eredményezte. Weiner műismerete, a zenei részletek, stílusok analitikus, elmélyült elemzése az interpretáció minden kérdésében egyedülálló művészi látásmóddal és a gyakorlati megoldás konkrét bemutatásával gazdagította a keze alatt felnövő előadóművész-nemzedékeket. Zenei értelmezése főként a bécsi klasszikusok, Mozart, Haydn és Beethoven interpretálásába nyújtott mély betekintést. Tanári működését szinte életének utolsó napjáig folytatta: nyugdíjba vonulását követően lakásán tanította a nemzetközi versenyekre felkészülő, s ott feltűnő sikereket arató ifjú művészeket. Pedagógiai pályájának öt évtizede során a magyar zeneművészet leendő kimagasló előadóművészeit ajándékozta meg a zenei előadás művészetének ismeretével; a nemzetközi zeneélet legnagyobb kiválóságai – karmesterek, hangszeres szólisták, vonósnégyesek és kamaramuzsikusok – egyaránt őt vallják mesterüknek, a zenélés elvi-gyakorlati titkát nekik ajándékozó tanáruknak. A Weiner-növendékek vég nélküli sorából álljon itt néhány név e nagy mester hatásának érzékeltetésére: Solti György, Doráti Antal, a Léner-kvartett, a Bartók kvartett, a Weiner-kvartett, Varga Tibor, Kovács Dénes, Starker János, Kurtág György és a nevét viselő Weiner-Szász Kamarazenekar.

A II. világháború éveiben:

Weiner Leót 1943 januárjában a zsidótörvények értelmében nyugdíjazták . A német megszállást követően 1944 júniusában csillagos házba kellett költöznie. Kormányzói mentességet kapott ugyan, de a nyilas hatalomátvétel után október 20-án elhurcolták, három napos gyaloglást követően ötszázad magával sáncmunkára kényszerítették , három héten keresztül. Kormányzói mentességének köszönhetően visszatérhetett Budapestre, ahol egy svájci „védett” házba költözött. Innen december végén a gettóba vitték, ahol 1945. január 18-án szabadult fel. 1945 szeptemberétől visszahelyezik állásába. Beválasztják a Zeneakadémia igazgatósági tanácsába is.

Csatolmányok