Published: (NORAN, 2007)

Kertész Imre: SORSTALANSÁG

(MAGVETŐ, 2002)

Egymás utáni években (1974-, 1975-ben) jelentek meg először. Mindkét könyvet a „lágerirodalom” hazai, kevésbé sikerült darabjaiként hantolta el a korabeli kritika. A Párt ugyanis megelégelte, hogy „a múlt felé fordulás feltűnő jelenséggé sűrűsödött össze”, és kijelölte a jövőben kívánatos írói feladatokat, miszerint a „dolgozó  osztályok, a szocializmus építésének központi kérdései kapjanak jelentőségüknek megfelelő teret a művészeti alkotásokban”. És lőn. Nem csak azért ajánlom ezt a két könyvet, mert valóban remekművek, hanem azért is, mert a holokauszttal nem zárult le az gondolkodásmód és aktivitás, ami egyszer már a vészkorszakhoz vezetett.

Mérei Ferenc írta a Hajtűkanyarról: az epizódok szinte elviselhetők. Mégis a szöveg egyenletes ütemével az elviselhető borzalmak szintjén érzékelteti, hogy itt nem szerencsétlenség történik, nem egy katasztrófa áldozatairól van szó. Kínos felismerés kontinuitást látni ott, ahol szívünk szerint civilizációs rövidzárlatot, a gonosz botrányát vagy a véletlen művét szeretnénk.