A Dán Nagykövetség és a Holokauszt Emlékközpont a dániai zsidók megmentésének 70. évfordulója alkalmából 2013. december 9-én megemlékezést rendezett a Holokauszt Emlékközpontban. 1943-ban három hét alatt 7200 dán zsidó személy és 700 nem zsidó rokonuk jutott át a fenyegető deportálás  elől Dániából a biztos menedéket nyújtó Svédországba.

A megemlékezést Őex.Tom Nørring, dán nagykövet és Őex. Karin Olofsdotter, svéd nagykövet beszéde nyitotta meg. Előadott prof. Therkel Stræde, dán történész, a 2. világháború és a holokauszt szakértője és prof. dr. Szita Szabolcs történész, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója. A megemlékezést az ELTE skandináv szakos hallgatóinak zenei műsora zárta.  A rendezvényen a diplomáciai testületek vezetői mellett megjelentek magyar zsidó szervezetek,  magyar túlélők, s vendégként az egyik dán mentett fia is.

A vendégek köszöntését követően Tom Nørring, Dánia magyarországi nagykövete kiemelte: amikor 1943-ban hétezer dániai zsidót menekítettek át a semleges Svédországba, az egy “kis fényt jelentett az értelmetlen sötétségben, amely beborította Európát”. Az őt követő Karin Olofsdotter budapesti svéd nagykövet a rasszizmus és a diszkrimináció elleni küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet. Hozzátette: ezt a svéd kormány is küldetésének tekinti. (MTI)

Therkel Stræde, dán történész kiemelte: A dán nép az egyetlen nemzeti-kollektív csoport, amelyet zsidómentő tevékenységért a Yad Vashem Világ Népeinek Igaza kitüntetésben részesített. Az országban 8000 zsidó élt az 1930-as években, a titkos menekítési akció során csaknem 7200 zsidó és közel 700 nem zsidó rokonuk menekült meg. Dániában a német megszállás után relatív módon nyugalom volt, mezőgazdasági és ipari termékeket szállítottak a németeknek. A dán kollaboráció lehetővé tette a zsidóság deportálásának elodázását. 1943-ban azonban a demokratikus választásokat követően általános sztrájkok követték egymást. A németek határozottan felléptek, de a dánok az ultimátumot visszautasították, a dán hadsereget nem engedték a németek oldalán harcolni, nem hajtottak végre halálbüntetést, diszkriminatív törvényeket sem engedtek a zsidók és más kisebbségekkel ellen érvényesíteni. A demokratikus kormány egyfajta védőpajzsként szolgált a zsidó szervezetek számára. Aug. 29-én a németek táviratban követelték a dániai zsidók deportálását. Megszerezték a deportálási listákat, de a zsidók otthonai ekkor már üresek voltak.  A dán földalatti mozgalom ellenállói, hétköznapi emberek, szomszédok nyújtottak segítséget. A körülmények is segítettek: az olaszok kapitulációja miatt a németek meggyengültek, a svéd kormány is időben döntött és befogadta a dánokat. De azt is le kell szögezni, hogy a zsidók integrációja már jóval korábban megtörtént, az antiszemitizmus gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt Dániában. Ennek kulcsa a dánok politikai kultúrájában rejlett: demokrata értékrendjük fontos része volt az egyenlőség tiszteletben tartása, a társadalmi szolidaritás karbantartása. Mindez a civil társadalom szintjén is működött: a dánok nem azért mentették őket, mert zsidók, hanem azért mert dánok, honfitársuknak tartották a bajbajutottakat. S valóban, leginkább az emberek szolidaritásán múlott, hogy a zsidók időben el tudtak menekülni, s a deportálásokat szervező németek üres lakásokat találtak. A dánok motivációjában a gyakorlati megfontolások mellett a németekkel való szembenállás, saját értékeik erősítése inkább, s nem egy altruista nézőpont érvényesült. 1945-ben, a felszabadulás és a zsidók visszatérését követően meglepő módon antiszemita hullám érte el Dániát, melynek elsősorban verbális megnyilatkozásai voltak. Feléledésének hátterében az állt, hogy a dánok a Svédországból visszatért zsidóktól elvárták, hogy elfogadják a dán kultúrát, asszimilálódjanak, akár saját, kisebbségi kultúrájuk rovására is.

Szita Szabolcs professzor beszédében a dán zsidók svéd együttműködéssel történt 1943 őszi megmentését emlékezetes, európai rangú példának nevezte, mely bizonyította, hogy nehéz, szinte kilátástalan helyzetben, a parancsok ellenében is lehetett nemet mondani, emberéletek ezreit megmenteni. Beszédében nemzetközi kitekintést téve felidézte a 2. világháborús embermentés jól ismert alakjait, de megemlékezett a névtelen vagy eddig ismeretlen hősökről is. Kitért a szlovák, német, svájci, osztrák, francia embermentések történetére, az embermentők emlékének méltó megőrzésére tett külföldi törekvések eredményeire. Hangsúlyozta: a nevelésben is fontos szerepet kell betöltenie az embermentés témakörének. „Bár az életmentők száma elvész a gyilkosság tengerében, a bujtatási, mentési akciók erkölcsi értéke, fontossága felmérhetetlen. A fiatal generációk általuk az emberiességbe vetett hitet, az életben nélkülözhetetlen remény megnyilvánulásait találják meg. A dánok embersége, a svéd polgárok befogadó magatartása európai érték. Valós kép, kiemelkedő példa a népek, nemzetek erkölcsiségéről.”

Csatolmányok