Miről lehetett tudni a gettóban?
A németek 1944. március 19-én bevonultak Magyarországra és egyik első tevékenységük volt a korábban nem létező országos zsidó csúcsszerv, a Központi Zsidó Tanács létrehozása. Kizárólag a tanács vezetőivel tárgyaltak és rájuk hárították a zsidók elleni drasztikus intézkedések végrehajtását. Minden településen helyi zsidó tanácsot kellett alapítani, és innentől általában a hitközség elöljáróiból szerveződött testületek feleltek a különféle irányzatokhoz tartozó hívekért, sőt, a nem vallásos zsidókért is. A tanácsok legfontosabb szerepe a számukra kijelölt elzárt területek, a gettók belső életének megszervezése volt. A budapestiek igyekeztek biztosítani az információáramlást, ezért legális és illegális csatornákon kértek híradásokat a helyi hitközségektől. Az alábbi jelentés a nagykanizsai zsidó tanács nevében íródott nyolc nappal a nagykanizsai zsidók utolsó csoportjának deportálása előtt. A rendezetlen, nem túlságosan kimódolt fogalmazás, a zaklatott stílus hűen ábrázolja a gettókba nyomorított, kilátástalan helyzetű emberek lelkivilágát. Érdekes, hogy a jelentésíró néhány ember elhurcolásáról megemlékezett, de az április 29-i, elsőként deportált csoport sorsát nem emelte ki – talán nem tudta, hogy őket Magyarországon kívülre (Auschwitzba) szállították. És talán az is jellemző, hogy olyan szalmaszálba kapaszkodtak, mint a rendőrök rendes viselkedéséről, vagy a gettóból való kijárás lehetőségéről szóló kósza híresztelések.
What information was available in the ghetto?
The Germans invaded Hungary on March 19, 1944, and one of their first actions was to establish the Central Jewish Council, a national Jewish governing body that had not existed before. They negotiated exclusively with the leaders of the council and entrusted them with the implementation of drastic measures against the Jews. Local Jewish councils had to be established in every settlement, and from then on, these bodies, usually composed of community leaders, were responsible for believers of various denominations, and even for non-religious Jews. The most important role of the councils was to organize the internal life of the ghettos, the isolated areas designated for them. The Budapest authorities sought to ensure the flow of information, so they requested reports from local religious communities through legal and illegal channels. The following report was written on behalf of the Jewish Council of Nagykanizsa, eight days before the deportation of the last group of Jews from Nagykanizsa. The formally disordered, not overly polished wording and agitated style faithfully reflect the state of mind of people who had been forced into the ghettos and found themselves in a hopeless situation. It is interesting that the author of the report mentioned the deportation of just a few people, but did not highlight the fate of the first group deported on April 29. Probably he was not aware of their transport outside of Hungary (to Auschwitz). It is also characteristic that they clung to straws such as rumors about the proper behavior of the police or the possibility of leaving the ghetto.
A Nagykanizsai Zsidó Hitközség (Tanács) jelentése a Budapesti Zsidó Tanácsnak a városban történtekről és a gettó életéről
Részletes jelentés
Nagykanizsán internálótáborok és gettók teljesen el vannak különítve. Gettónak nincs meg a valódisága, inkább internálótábornak néz ki, őrzések stb. miatt. Az internálótáborban csak azok vannak, akiknek priuszuk van. Gettóból fontos ok miatt egyesek kimehetnek pl. élelmiszer beszerzés (csak helybeliek, akik a 14 napi mennyiséget nem tudták beszerezni), de rendőri kísérettel. 3 gettó van, egy a téli gazdasági iskolában, a Nagykanizsa vidékéről és muraköziek vannak elhelyezve, a második kereskedelmi iskola, óvoda, aggok háza háztömbje, és a harmadik az izr. nagytemplom (itt kizárólag nagykanizsaiak vannak elhelyezve).
Gettóbeliek közül sokat vittek el, de teljesen rendszertelenül. Pl. egy családból, mely ál[l:] apa, anya, fiú, leány, ennek a férje és kisbabájuk és ezek közül csak az anyát és fiút vitték el. Állítólag főképpen fiatal lányokat vittek el. Az újabb intézkedések arra mutatnak, hogy elviteleket teljesen beszüntették. A legutóbbi időkig németek őrizték a gettókat, most a rendőrség vette át az őrzést, állítólag a rendőrség fogja őket felváltani. Eddig enni egyáltalán nem kaptak, de most már háromszor naponta rendes adag ételt kapnak. Hír van arról, hogy ezentúl egyszer egy héten kijöhetnek, természetesen kíséret mellett és egyszer egy héten majd látogatókat is fogadhatnak. Az őrizettek között orvos is van, aki a rászorulóknak rendelkezésére áll.
Forrás: Paksy Zoltán: A nagykanizsai zsidóság és a holokauszt. Nagykanizsa, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata, 124.
Magyar Zsidó Levéltár, Budapest XX – A Központi Zsidó Tanács iratai 1944.
Drexler Miklós és Weisz Márton felszabadulást követően írt levele. A levélben említett Bognár Lajos mérnök az altmühldorfi lágerben életét vesztette 1944 októberében.
Letter written by Miklós Drexler and Márton Weisz after their liberation. Engineer Lajos Bognár, mentioned in the letter, lost his life in the Altmühldorf camp in October 1944.
© Nagykanizsai Zsidó Hitközség