Kik voltak a jelentős helyi zsidó vállalkozók?

Nagykanizsa gazdasági jelentősége az Osztrák-Magyar Monarchia idején felértékelődött, az ország általános fellendülésének jelei a településen is megjelentek. Az első gyárak létesítése az 1830-as évek közepétől datálható. A zsidó kereskedők – ahogyan a Batthyány uradalomban is – a termény értékesítésében játszottak szerepet, a mezőgazdasági adottságokra alapozták feldolgozóipari vállalkozásaikat. Blau Mózes kereskedő 1835-ben alapította meg szeszfőző üzemét, amely modern technológiával Magyarországon gyártott francia konyakot. Gottlieb Mayer ugyanebben az évben hozta létre olajütő üzemét. Dohányipari céget 1841-ben Spánier Ferdinánd alapított, Lachenbacher I. S. és Társa likőrgyára pedig 1843-ban jött létre. Ezeknek a helyi zsidó vállalkozóknak viszonylag kevés számú embert alkalmazó kisüzemei voltak. A kézművesek között és a kisiparban – a zsidó felvilágosodás foglalkozási struktúrát átalakító törekvései nyomán – többen zsidó vallásúak voltak.
Jelentősebb számú munkást foglalkoztató vállalkozások a Bach-korszak végére jelentek meg. Az első gőzgéppel az 1859-ben alapított Kanizsai Gőzmalom Társaság rendelkezett (helyben nem kellene). Alapítói Aufricht Lipót, Láng Henrik, Bettelheim Sámuel és Ollop Sámuel voltak. 1860-ra a legjelentősebb helyi vállalkozássá Stern J. Mór többgenerációs családi téglagyára vált. A 19. század végére 100-150 főt foglalkoztatott.
A dualizmus sikeres helyi vállalkozásának alapítója a gelsei Guttman család volt, akik az izraelita hitközség tisztségeit több nemzedéken át töltötték be. A vállalkozás a közösségbe érkező tehetséges fiatalember és a helyi vállalkozó após közös munkájának eredményeként emelkedett fel. A gelsei születésű Guttmann Simon Henrik 25 évesen költözött Nagykanizsára, ahol munkaadója Strasser Lázár nagykereskedő volt. 1836-ban önálló kereskedésbe kezdett. 1840-ben feleségül vette Strasser Nanettát és átvette apósa, Strasser Lázár vállalkozásait: a gabona- és gubacskereskedést, valamint a repceolaj finomítást. Az 1860-as évek vasútépítéseihez igazodva fakereskedelemmel és -megmunkálással kezdett foglalkozni. Több helyi bank vezetésében és a közéletben is aktív volt. 1842-től a Nagykanizsai Izraelita Iparos és Kézműves Egyesület pénztárosa volt. 1851-ben a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának alapító tagja, majd elnöke volt. 1863-tól 1890-ig az izraelita hitközség elnöki tisztét töltötte be, amelyben halála után fia, Vilmos követte. Jelentős adományaival a különböző helyi iskolákat segítette. Ferenc József 1869-ben adományozott neki és családjának nemességet. A család Nagykanizsa első izraelita vallású nemese volt. Apja cégeit gelsei Guttmann Vilmos vette át. 1893-ban megalapította a Nagykanizsai Malátagyár és Serfőzde Rt-t. A gyár 1895-től termelt, s regionális jelenőségű lett. Az uralkodó 1904-ben bárói rangra emelte Vilmost. Apja helyi társadalmi tisztségeit ő vette át.
Schwartz és Tauber cég gyárát 1909-ben Franck Henrik vette meg. Pótkávégyára orthodox kóser termékeket gyártott. Jüdisch-deutsch hirdetése 1927-ben a szombattartók országos kiadványában is megjelent.
A város villanytelepét Franz Lajos 1893-ban alapított malma, a későbbi Transdanubia Egyesült Gőzmalmok Rt. alapozta meg. 1884-től a Weiser család mezőgazdasági gépeket gyártott. Rövidebb életű helyi gyárak között említhető a Mercur Vasművek (Hirschler és Bachrach alapítása) és a Hercules Téglagyár (Weisz Bódog alapítása).

Who were the prominent local Jewish entrepreneurs?

The economic importance of Nagykanizsa increased during the Austro-Hungarian Monarchy, and signs of the country’s general economic boom also appeared in the town. The first factories were established in the mid 1830s. Jewish merchants played a role in the sale of crops as they used to do it for Batthyány estate, based their processing businesses in the field of agriculture. Merchant Mózes Blau founded his distillery in 1835, which produced French cognac in Hungary using modern technology. Gottlieb Mayer established his oil mill in the same year. A tobacco company was founded in 1841 by Ferdinánd Spánier, and the Lachenbacher I. S. and Co. liqueur factory was established in 1843. These were small businesses run by local Jewish entrepreneurs, employing relatively few people. Among the craftsmen and small industrialists, there were also many Jews, as a result of the Jewish Enlightenment’s efforts to transform the occupational structure.
Businesses employing a significant number of workers appeared at the end of the Bach era. The first steam engine was owned by the Kanizsa Steam Mill Company, founded in 1859. Its founders were Leopold Aufricht, Henrik Láng, Sámuel Bettelheim, and Sámuel Ollop. By 1860, the most significant local enterprise was the multi-generational family brick factory of Mór Stern J. By the end of the 19th century, they employed 100-150 people.
The Guttman family of Gelse, founders of a successful local business during the dualist era and officials of the Jewish community for several generations, rose to prominence as a result of the joint efforts of a talented young man who had arrived in the community and a father in-law, a local entrepreneur. Simon Henrik Guttmann, born in Gelse, at the age of 25 he moved to Nagykanizsa, where his employer Lázár Strasser was a wholesaler. In 1836, he started his own business. In 1840, he married Nanetta Strasser and took over his father-in-law’s businesses: grain and corn trading, as well as refining rapeseed oil. According to the railway construction of the 1860s, he began to engage in timber trading and processing. He was active in the management of several local banks and in public life. From 1842, he was the treasurer of the Nagykanizsa Israelite Craftsmen and Artisans Association. In 1851, he was a founding member and then president of the Nagykanizsa Merchants’ Association. From 1863 to 1890, he served as president of the Israelite community, a position he was succeeded in by his son Vilmos after his death. He supported various local schools with significant donations. Franz Joseph granted him, his wife, and their nine children nobility in 1869. The family was the first Jewish nobility in Nagykanizsa. His father’s companies were taken over by Vilmos Guttmann of Gelse. In 1893, he founded the Nagykanizsa Malt Factory and Brewery Ltd. The factory began production in 1895 and became a regional importance.
In 1904, the monarch elevated Vilmos to the rank of baron. He took over his father’s local social duties. The Schwartz and Tauber factory was purchased by Henrik Franck in 1909. His coffee substitute factory produced orthodox kosher products.
Its Jewish-German advertisement appeared in the national publication for Sabbath observers in 1927.
The town’s power plant was founded in 1893 by Lajos Franz’s mill, which later became Transdanubia United Steam Mills Ltd. From 1884, the Weiser family manufactured agricultural machinery. Among the short-lived local factories were Mercur Ironworks (founded by Hirschler and Bachrach) and Hercules Brickworks (founded by Bódog Weisz).

Gutmann Henrik portréja
Portrait of Henrik Gutmann
© Thúry György Múzeum, Nagykanizsa

A Franck Henrik fia Rt. pótkávégyárának jüdisch-deutsch hirdetése 1927-ben a szombattartók országos kiadványában
Jewish-German advertisement for Franck Henrik’s son’s coffee substitute factory in 1927 in the national publication for Sabbath observers
© Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Könyvtára, Budapest