Mi motiválta az elvett zsidó vagyonok igénylőit?

A zsidók gazdasági tevékenységét, foglalkoztatását, tulajdonlását korlátozó törvények a keresztény lakosokat, szomszédokat és az üzleti konkurenciát hozták helyzetbe. A nem zsidó lakók ugyanis a zsidók helyére léphettek, bejelentkezhettek állásaikba vagy zsidók tulajdonát igényelhették ki. Az alábbi levél 1940-ben, már az ún. második zsidó törvény elfogadása után keletkezett. A levélíró, a Horthy Miklós által alapított vitézi rend tagja, joggal számíthatott rá, hogy a rendszer hűséges híveként sikerrel lobbizik a kiszemelt trafik üzemeltetési jogára.  Annál is inkább, mert a címzett, Teleki Béla főispán, közismert antiszemita volt: ő 1944. március 19. után is megőrizhette pozícióját, miközben az új németbarát kormány a főispánok többségét lecserélte.

Érdekes, hogy a levélíró nem magának, hanem a szintén vitézi címmel rendelkező ismerősének igyekszik kijárni a bérleti szerződést. A motivációit nem ismerjük, talán baráti szívességből ragadott tollat, vagy talán ő is érdekelt volt anyagilag az ügyletben. Az is nyilvánvaló, hogy egy-egy boltra, üzemre vagy más tulajdonra a háborús években is az pályázhatott a siker reményével, aki jó felső kapcsolatokkal rendelkezett.

What motivated those who claimed the confiscated „Jewish property"?

Laws restricting Jewish economic activity, employment, and property ownership put Christian residents, neighbors, and business competitors in a position of advantage. Non-Jewish residents could take the place of Jews, register for their jobs, or claim Jewish property. The letter below was written in 1940, after the so-called second Jewish law had already been passed. The author of the letter, a member of the Knightly Order founded by Miklós Horthy, could rightly expect that, as a loyal supporter of the regime, he would successfully lobby for the right to operate the tobacco shop he had his eye on. This was more likely because the addressee, Béla Teleki, was a well-known anti-Semite: he was able to retain his position even after March 19, 1944, while the new pro-German government replaced most of the county governors.

It is interesting that the author of the letter is not trying to obtain the lease for himself, but for an acquaintance who is also a member of the Knightly Order. We do not know his motives; perhaps he took up his pen out of friendship, or may have had had financial interest in the deal. It is also clear that even during the war years, anyone with good connections could apply for a shop, factory, or other property with the hope of success.

Vitéz Baranyai János trafikügye

Méltóságos vitéz gróf Teleki Béla úrnak, Zala vármegye Főispánja, Zalaegerszeg

Megbízásod folytán beszéltem vitéz Baranyai Jánossal, aki szívesen lemond a kantinról és örömmel jönne a főtérre trafikosnak, egyben lapjaink [a Teleki főispán által alapított Zalai Magyar Élet című, szélsőjobboldali lapra gondol, szerk.] terjesztését és árusítását is vállalja.
Jelenleg az is megkönnyíti, hogy a Főtér 7. sz. alatt a Hirschler féle trafik megszűnik a zs. törvény értelmében, amire ő beadta kérvényét, így bódét sem kell építeni, ami az előző kérvénynél nehézséget okozott.
Most az volna a tiszteletteljes kérésünk, vitéz Baranyai János újabban beadott kérvényét, amiben a Hirschler féle trafikot kéri, támogatni és pártolni, hogy az sikerüljön, Méltóztassál.
Maradtam mindenkor készséges híved, szolgálatodra
Vitéz Tóth Béla
Nagykanizsa, 1940. március 18.

Forrás: Paksy Zoltán: A nagykanizsai zsidóság és a holokauszt. Nagykanizsa, Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata, 101-102. MNL, ZML IV. 401b. 80/1940