Forrás: Népszava, 2010. Június 09., 05:03

A futballvilágbajnokság június 11-én kezdődik. Megrendezése lehetőséget ad arra, hogy megvilágítsuk, a sport célja a társadalmi kohézió erősítése, a különböző kultúrák egészséges versengés során való összekapcsolása. Annak a különbözőségnek, gyakran gőgösségnek a legyőzése, amely oly sokszor oszt meg politikai és társadalmi értelemben országokat, közösségeket. Az Invictus című film bemutatta, hogyan használta fel Nelson Mandela a rögbit arra, hogy kihúzza a viszály méregfogát, és egységes nemzeti identitást alakítson ki. Az pedig, hogy az apartheid intézményesített rasszizmusát megtagadó Dél-afrikai Köztársaság lett a 2010-es világbajnokság házigazdája, remek platformot kínál arra, hogy a megkülönböztetés bármely formájával szembeni harcra irányuló erőfeszítéseinket megújítsuk.

Úgy is mint a rasszizmus áldozata, és mint sportrajongó, arra kérek minden játékost, vagy egyszerű nézőt, hogy használja a világbajnokságot, mint katalizátort az intoleranciával és rasszizmussal szembeni globális akcióra való felhíváshoz.

A félelemmel, az intoleranciával és az idegengyűlölettel úgy is megküzdhetünk, hogy az ezekkel ellenkező, de a futballhoz hasonló csapatjátékokra olyannyira jellemző értékekre, a fair play-re és a kooperációra támaszkodunk.

Tagadhatatlan, hogy mindnyájunknak megvan a kedvenc csapata, amelyet győztesnek szeretnénk látni. De ne felejtsük el, hogy a világbajnokság lehetőséget ad arra is, hogy olyan – más történelemmel, kultúrával és tradíciókkal rendelkező – emberekkel is kapcsolatba kerüljünk, akikkel egyébként talán sohasem találkoznánk.

Következésképpen mindannyian gazdagodunk valamivel. A foci iránti rajongásunk megerősíti a közösségi érzés kötelékeit, felmagasztosítja a versenyszellemet.

De ne feledkezzünk meg a rasszizmusról és az intolerancia más megjelenési formáiról, amelyek megmérgezik a sportot – különösen a futballt, aláássák, megszégyenítik annak pozitív üzenetét. Túl gyakran megesik ez, amikor a versengő csapatok szurkolói intoleráns gyalázkodást, sőt olykor még erőszakot is alkalmaznak, hogy ellenfeleiket rágalmazzák, bántsák. Sajnálatos módon olykor maguk a játékosok is hajlamosak efféle gyalázatos viselkedésre. A profi futballistáktól teljes joggal várjuk el, hogy mind etikailag, mind a FIFA viselkedési szabályzatát tekintve megfeleljenek a sportszerűség legmagasabb követelményeinek, köztük a diszkriminációmentesség előírásának is.

A világbajnokság üzenete világos kell hogy legyen: a rasszizmus, az intolerancia a sportban megengedhetetlen. Üdvözlöm a FIFA és az UEFA rasszizmusellenes állásfoglalását. A FIFA úgy tervezi, hogy a vb négy negyeddöntőjét kiemelten felhasználja arra, hogy világszerte emberek millióihoz juttassa el világos, rasszizmus ellenes üzenetét. E meccsek előtt minden csapat kapitánya felolvas egy nyilatkozatot, mely arra buzdítja a játékosokat, hivatalos résztvevőket és szurkolókat, hogy mondjanak nemet a rasszizmus minden formájára.

Ugyanakkor a focivébé hatalmas esélyt kínál a résztvevők képzésére és a tehetségek társadalmi helyzettől, státusztól független befogadására. A futball számos szegény atlétának adott már lehetőséget arra, hogy megszabaduljon a kirekesztés látszólag végeérhetetlen csapdájából. Az ő eredményeik másokat is arra inspirálnak, hogy folytassák a sort. A sikeres sportolók – nők és férfiak – minden társadalomban szerepmodellek.

Végülis az idei futballvilágbajnokság nyertesei azok lesznek, akik szóban és tettben megünneplik, és fenntartják a fair play, az őszinte versengés, a tisztelet és a tolerancia erényeit a pályán belül és azon kívül is. Le a pályáról a diszkriminációval! Szereljük le a kirekesztést! Piros lapot a rasszizmusnak!

Navy Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa