Hol húzódtak a határok?

A modern kor előtt a társadalom testületekből épült fel. Az egyén nem önmagában, hanem egy-egy testület tagjaként, szerepekben jelent meg a társadalomban. Kollektív hagyományok, felelősségek és a cselekedetek kollektív következményei határozták meg az embert. A zsidó egyén is a káhál tagjaként élte életét, a közösségi normák betartatása és a közösségi védőháló ennek egyaránt része volt. A közösségek egy feudális rendbe ágyazódtak helyi engedményekkel és patrónusokkal. A távolról jött zsidó háttere így nem volt mindig követhető egy-egy házasságkötés vagy válás esetén. A birodalmi határok gyakran ennek a rálátásnak, utána kérdezésnek esélyét csökkentették, a vallási közösségi határok, amelyek zsidóság és kereszténység között húzódtak pedig egyenesen lehetetlenné tették, ha a kérdéses személy időközben kikeresztelkedett, a közösségi normák megszegésének következményei elől menekülve. A modern társadalom, a belső önrendelkezést felszámolva, megváltoztatta ezt a képet.

Where were the boundaries?

Before the modern era, society was made up of bodies. The individual appeared in society not by himself, but as a member of a body, in roles. People were defined by collective traditions, responsibilities and the collective consequences of their actions. The Jewish individual also lived his life as a member of the kehilla, and the observance of community norms and the community safety net were both part of this. Communities were embedded in a feudal order with local concessions and patrons. The background of a Jew who came from afar was thus not always traceable in the case of a marriage or divorce. The imperial borders often reduced the possibility of this insight and subsequent questioning, and the religious community borders between Judaism and Christianity made it impossible if the person in question was baptized in the meantime, fleeing the consequences of breaking community norms. Modern society, by eliminating internal self-determination, has changed this picture.