Miként érveltek a szombat megtartása mellett?

A szombattartó mozgalom a 19. század végének és a 20. század első felének egyik fontos kérdésére mutat rá: elválaszthatóak-e a vallás normái az élet egyéb területeitől a modern társadalomban? A szombattartók a tevőleges és tiltó parancsolatok isteni eredetét hangsúlyozták, minden nemzedékre érvényesnek tekintették azokat, és közösségi szinten ellenőrizték a vallástörvény betartását. A szekularizálódó társadalomban mindez a közösségi összetartást erősítette, és védelmet nyújtott más világképekkel szemben.

A ’Somré Sábosz’ által kiadott Szombat Almanach egyik írása szerint a „zsidó kereskedők és iparosok egy része azzal indokolja a szombaton való üzletnyitást, hogy szombat a hét legforgalmasabb napja, mert akkor kapja a munkás a hetibérét, amelyet el is költ aznap, fel kell tehát használni az alkalmat. Evvel az ürüggyel szemben hiába hozzuk fel azt, hogy hiszen sok olyan zsidó testvérünk van, ki üzletét szombaton zárva tartja, nem használ. (…) Ne legyen vásár szombaton, ne legyen bérkifizetés szombaton s akkor könnyebben lehet a sabboszt megtartani!” (Spitzer Jakab: Hétfői bérkifizetés és szombattartás. In: Sábosz Szombat-almanach az 5688. évre (1927/28) Budapest: Somré Sábosz Bizottság kiadása, 1927. p. 9) Spitzer Jakab véleménye folyamatosan visszaköszönt az orthodox sajtó cikkeiben is.

A szombati heti vásárok kérdése szintén orthodox zsidó egzisztenciális problémaként merült fel a sajtódiskurzusokban: „eminens fontosságu, hogy az orthodox, szombattartó zsidó ember ekszisztenciáját ne nehezitse meg a szombaton tartott hetivásár. A kis-zsidó ekszisztenciának százai nem képesek zöld ágra vergődni amiatt, mert a rájuk nézve legfontosabb alkalomkor el vannak zárva a kereskedelmi lehetőségtől.” (Országos mozgalom a szombati hetivásárok ellen, Zsidó Újság 1927. ápr. 15./ 3.)

Az orthodox zsidó vallási reneszánsz – a keresztény vallási megújhodás példáit figyelemmel kísérve – a szombati hetivásárok napjának megváltoztatása érdekében a katolikus felsőpapság közbenjárását is igénybe vette. A Szombat-almanach példaként a székesfehérvári és a zirci esetet hozta. (Dr. Singer Leó: A sabboszra eső vásárok és hetivásárok dolgában. In: Sábosz Szombat-almanach az 5688. évre (1927/28) Budapest: Somré Sábosz Bizottság kiadása, 1927. pp. 21-25.)

How did they argue for observing the Shabbos?

The Shabbos-keeping movement points to an important question of the late 19th and first half of the 20th century: can the norms of religion be separated from other aspects of life in modern society? The Shabbos-keepers emphasised the divine origin of the negative and positive commandments, regarded them as valid for all generations, and monitored religious observance at a community level. In a secularising society, this strengthened community cohesion and offered protection against other world views.

According to an article in the ‘Szombat Almanach’ published by the ‘Shomer Sabbos’, ‘some Jewish merchants and industrialists justify the opening of shops on the Shabbos on the grounds that it is the busiest day of the week, because that is when the worker receives his weekly wage, which he spends on that day, and that he must therefore make use of the opportunity. It is in vain to use the excuse that there are many of our Jewish brothers and sisters who keep their shops closed on the Shabbos, it is useless(…) There should be no market on the Shabbos, no payment of wages on the Shabbos, and then it will be easier to keep the Shabbos." (Jakab Spitzer: Paying wages on Mondays and the Shabbos. In. Sabbos Szombat Almanach for the Year 5688 (1927/28) Budapest. Edition of the Commision of Somré Sábosz, 1927. p. 9) Jakab Spitzer’s views were constantly echoed in articles in the Orthodox press.

The question of weekly fairs on Saturday was also raised as an existential problem for Orthodox Jews in the press discourses: ‘it is of the utmost importance that the livelihood of the Orthodox, Shabbos-keeping Jew should not be hampered by the weekly fair on Saturday. Hundreds of small Jewish livelihoods are unable to survive because they are deprived of commercial opportunities on the most important occasion for them." (National movement against Saturday weekly fairs, Zsidó Újság, 15 April 1927, 3)

The orthodox Jewish religious renaissance, following the example of the Christian religious revival, also enlisted the intervention of the Catholic high clergy to change the date of the Saturday weekly fairs.

(Dr. Leó Singer: On the matter of Sabbath fairs and weekly fairs. In Sabbos Szombat Almanach for the year 5688 (1927/28) Budapest:Edition of the Commision of Somré Sábosz, 1927. pp. 21-25.)