Petőfi, Kossuth, Jókai és Apponyi mint az antiszemitizmus bírálója

A modern nemzeteszme és a szimbolikus politika fontos elemét képezte a különböző zsidó sajtódiskurzusoknak. Az antiszemitizmusra adott válaszok sorában a nemzeti nagyok és a koronás fők zsidóellenességet elítélő véleményei már a dualizmus idején feltűntek, s ezek a közhelyek később is jól megragadhatóak voltak. Legdidaktikusibban a vizsgált problémát a második zsidótörvény orthodox izraelita felekezeti sajtóvisszhangjában az Egy fővárosi falragasz előtt címmel megjelent vezércikken keresztül lehet szemléltetni. „Elmerengve a múltakon, legelőször is kimondhatatlan hálát érzünk I. Ferenc József és IV. Károly koronás magyar királyok és még előbb II. József meg nem koronázott magyar uralkodó irányában, akik alatt a zsidóság emberi és polgári jogokat nyert és akik beállították a zsidóságot az állam polgári rétegébe. Hódolattal említjük báró Eötvös József, Klauzál Gábor, Szentkirályi Móricz, Szemere Bertalan, Görgey Arthur, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Deák Ferenc, id. gróf Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső stb. neveit, akiknek szellemi világa a szabadság, a jog, az igazság volt, amely nem ismert születési és származási megkülönböztetést és az ország és a haza érdekében valónak vallották, hogy a századok óta itt lakó zsidóság beállíttassék a nagy magyar birodalom történet adta nagy hivatásának szolgálatába: a Kárpátoktól az Adriáig levő területen valósággá tenni a magyar szupremáciát. […] Élnünk kell jogainkkal és kötelességeinkkel. Deák Ferenc szavai irányítanak bennünket, aki azt hangoztatta a jogától megfosztott nemzetnek: ››Amit elvesznek tőlünk, azt visszanyerhetjük, de amiről lemondunk önként, az elvész.‹‹” (Orthodox Zsidó Újság 1939. május 10. 1–2. Egy fővárosi falragasz előtt.) – olvasható a lapban. Kossuth Lajos, Apponyi Albert, később Apponyi özvegye mellett, akik elítélték az antiszemitizmust, Jókai Mór szerepe sokkal összetettebb volt: ő az orthodoxia önállóságáért, létének elismeréséért állt ki a parlamentben, így is emlékeztek a közkedvelt íróra. A budapesti orthodox felekezeti iskola irodalmi önképzőköre is Jókai nevét viselte.

Understanding Petőfi, Kossuth, Jókai and Apponyi as critics of contemporary antisemitism

Modern national idea and symbolic politics were an important element in the various Jewish press discourses. In the series of responses to anti-Semitism, the anti-Jewish denunciations of the national greats and the crown rulers were already evident in the dualist period, and these clichés were still well captured later. The most didactic way to illustrate the problem under study is through an editorial in the Orthodox Israelite press response to the Second Jewish Law, entitled An editorial in front of a wall hanging in the capital. “Reflecting on the past, we feel first of all an unspeakable gratitude towards the crowned Hungarian kings Franz Joseph I and Charles IV and even earlier towards the uncrowned Hungarian ruler Joseph II, under whom the Jews gained human and civil rights and who placed the Jews in the civil stratum of the state. Baron József Eötvös, Gábor Klauzál, Móricz Szentkirályi, Bertalan Szemere, Arthur Görgey, Lajos Kossuth, Sándor Petőfi, Ferenc Deák, Gyula Andrássy, Kálmán Tisza, Sándor Wekerle, Dezső Szilágyi, etc. are all mentioned with homage, whose intellectual world was freedom, law and justice, which knew no distinction of birth or origin, and whose considered it in the interest of the country and the homeland that the Jews who had lived here for centuries should be enlisted in the service of the great vocation of the great Hungarian Empire: to make Hungarian supremacy a reality in the area from the Carpathians to the Adriatic. […] We must live up to our rights and duties. We are guided by the words of Ferenc Deák, who said to a nation deprived of its rights: ‘What is taken from us, we can regain, but what we voluntarily give up, we lose'" (Orthodox Zsidó Újság, 10 May 1939, 1-2. In front of a wall hanging in the capital) – reads the newspaper. Along with Lajos Kossuth, Albert Apponyi and later Apponyi’s widow, who condemned anti-Semitism, Mór Jókai’s role was much more complex: he stood up for the independence of Orthodoxy and the recognition of its existence in parliament, and this is how the popular writer was remembered. The literary self-education circle of the Orthodox denominational school in Budapest also bore Jókai’s name.