Alakultak-e újjá talmudiskolák?

Az 1942-43-as évtől rendeleteileg akadályozták a magyarországi jesivák működését, de Ópályiban és Pápán valószínűleg 1944 tavaszáig működött ilyen intézmény. A holokausztnak több száz rabbi is áldozatául esett, így, – bár a háború előtt, Magyarországon 60-70 jesiva működött, – nehezen indultak újra 1945-től a talmud tanulmányok az országban. Emellett, ahogyan Schück Jenő fogalmazott: „ami a fővárosi ortodoxia történetében eddig lehetetlennek látszott, most megvalósult: (…) jesivák működtek a fővárosban.” Bár a Budapesti Igaz Tóra és Jesivákat Támogató Egylet jegyzőkönyvei szerint továbbra is komoly volt az aggodalom az elöljáróság körében, mert a „fővárost nem tartják alkalmas miljőnek a jesivanövendékek számára”, de tekintve, hogy a vidéki hagyománykövető zsidó élet lehetőségei sokszor végletesen beszűkültek, a keserű jelen kereteihez kellett igazodni e tekintetben is. Működött így jesiva a Szent Domonkos utcában (a mai Cházár András utcában), Hűvösvölgyben és Lerner Osiás volóci rabbi vezetésével a Kazinczy utcában is. Emellett természetesen hosszabb-rövidebb ideig vidéki jesivák is működtek újra az országban: a források szerint Nyíregyházán, Makón, Sopronban, Pápán, Hajdúhadházon és Szombathelyen lehetett talmudtanulmányokat folytatni. A legtovább, 1956 őszéig, a paksi (Moskovits Bernát vezetésével) és a soltvadkerti jesiva (Jakobovits Simon irányításával) működött. A forradalomat követő utolsó nagy kivándorlási hullám azonban elsodorta ezeket az intézményeket is. (1956 után a Dob utcában alakult pár évre jesiva Benedikt Sándor vezetésével.)

Were there any Talmud Torah schools re-established after the war?

From 1942-43, the operation of yeshivas in Hungary was prevented by decree, but in Ópályi and Pápa there were probably such institutions until the spring of 1944. Hundreds of rabbis fell victim to the Holocaust, so, although there were 60-70 yeshivas in Hungary before the war, Talmud studies in the country were difficult to resume from 1945. Moreover, as Jenő Schück put it, “what had seemed impossible in the history of Orthodoxy in the capital was now achieved: (…) yeshivas were functioning in the capital." Although, according to the minutes of the Budapest True Torah and Yeshiva Support Association, there was still great concern among the elite because the ‘capital was not considered a suitable milieu for yeshiva congregants’. Given that the possibilities for Jewish life in the countryside were often extremely limited, one hada to adapt to the bitter present in this regard as well. Thus, there was a yeshiva in St. Domonkos Street (today’s Cházár András Street), in Hűvösvölgy and one, under the leadership of Rabbi Osiás Lerner of Volóc / Volovec, in Kazinczy Street. In addition, of course, rural yeshivas were also re-established in the country for longer or shorter periods: according to sources, Talmud studies were available in Nyíregyháza, Makó, Sopron, Pápa, Hajdúhadháza and Szombathely. The one that was working the longest was open until the fall of 1956.  This was in Paks, lead by Bernát Moskovits and the yeshiva o f Soltvadkert, lead by Simon Jakobovits. The last, great wave of emigration following the revolution of 1956 swept away these institutions as well. (After 1956 a yeshiva was established in Dob Street, lead by Sándor Benedikt, for a few years.)