Mit jelentett az autonómia az orthodox hitközségek számára?
1950 februárjában állami irányítással egységesítették a magyarországi zsidó irányzatokat. Az Eötvös utcai Központi Irodából az orthodoxia ügyei is a Síp utcába, a neológ központba kerültek. Az új Szervezeti Szabályzat szerint egy településen csak egy hitközség működhetett és ez a későbbiekben olykor okozott feszültséget az egységbe, egy hitközségbe szorított irányzatok között. (Állambiztonsági iratokból tudjuk, hogy a modern időkkel való szembenállás vádja olykor újra előkerült az orthodox tagokkal kapcsolatban, akik “nem érezvén az idők szelét”, nem vesznek részt teljes meggyőződéssel a „szocialista haza” építésében: „Az ortodoxia általában nem tudja magáévá tenni az új szellemet és inkább szembe találkozik az életadta vallásgyakorlati nehézségekkel is /szombat és ünneptartás, gyereknevelés stb.”)
Az 1956 őszén Paskusz Móric, Klein Dávid és Kornitzer Mózes által aláírt levélben a közös szervezet Budapesten lakó orthodox tagjai kifejezik, hogy „közjogi helyzetüket” saját akaratuk szerint kívánják szabályozni, hiszen 1950-ben „erőszakos eszközökkel megfosztották az orthodox zsidóságot autonómiájától”. Ezért a budapesti orthodoxia vezetői „a tagok egyöntetű óhajának” tesznek eleget, mikor az orthodoxia alárendelt, tagozati létének megszűnését kimondják és elhatározzák a Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség újbóli megalakulását. A közös szervezet nevében a MIOI főtitkára és alelnöke válaszolt és a fennálló törvényes állapotra, a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter által jóváhagyott Egységes Szervezeti Szabályzatra hivatkozva határozottan elutasították az orthodox vezetők által megfogalmazott deklarációt. Az orthodoxia (újbóli) önállósulási próbálkozásaival szemben, a irányzatok közötti párbeszéd helyett a legfőbb hivatkozott autoritás újra a Magyar Népköztársaság minisztere lett.
What did autonomy mean for Orthodox communities?
In February 1950 the Jewish movements in Hungary were unified under state control. The affairs of Orthodoxy were transferred from the Central Office in Eötvös Street to Síp Street, the Neologic Centre. According to the new Organizational Rules, only one religious community was allowed to operate in a settlement, and this sometimes caused tension between the group that was now mixed and confined to a single religious community. (We know from state security documents that the accusation of being opposed to modern times was sometimes made again about Orthodox members who, not feeling the wind of the times, did not participate with full conviction in the building of the ‘socialist homeland’: ‘Orthodoxy in general cannot embrace the new spirit and also prefers to face the difficulties of life – given religious practice /Sabbath and holiday observance, child-rearing, etc.’)
In a letter signed in the autumn of 1956 by Móric Paskusz, Dávid Klein and Mózes Kornitzer, the Orthodox members of the joint organisation living in Budapest express their wish to regulate their “public status" according to their own will, since in 1950 “Orthodox Jewry had been deprived of its autonomy by violent means".
Therefore, the leaders of the Budapest Orthodoxy “fulfill the unanimous wish of the members" when they declare the end of the subordinate, chapter existence of the Orthodoxy and decide to re-establish the Autonomous Orthodox Jewish Community of Budapest. On behalf of the joint organization, the General Secretary and the Vice President of the MIOI responded and, referring to the existing legal status, the Unified Organizational Regulations approved by the Minister of Religion and Public Education, firmly rejected the declaration made by the Orthodox leaders. Contrary to the (re)attempts of Orthodoxy to become independent, the main authority invoked was again the Minister of the Hungarian People’s Republic, instead of inter-denomintional dialogue.
A Magyar Izraeliták Országos Irodája orthodox tagjai által írt deklaráció, az authonómiájától megfosztott orthodox hitközség újbóli létrehozása tárgyában, hiszen “ifjúságunk önfeláldozó szabadságharca kivívta az ortodox zsidóság számára is a lehetőséget, hogy (…) helyzetünket saját akaratunk szerint szabályozzuk.” Budapest, 1956. november 18.
A declaration written by the Orthodox members of the National Office of Hungarian Israelites on the re-establishment of the Orthodox community, which had been deprived of its autonomy, since “the self-sacrificing struggle for freedom of our youth has also earned the Orthodox Jews the opportunity to regulate our situation (…) according to our own will." Budapest, 18 November 1956.
A Magyar Izraeliták Országos Irodájának levele a Budapesti Izraelita Hitközség orthodox tagozatának megszüntetése ügyében, melyben emlékeztetik az orthodox tagozat képviselőit, hogy az 1950-ben megalkotott Szervezeti Szabályzat értelmében a különválási határozat nem jogszerű. Budapest, 1956. november 19.
The letter of the National Office of Hungarian Israelites regarding the dissolution of the Orthodox section of the Budapest Jewish Community, reminding the representatives of the Orthodox section that according to the Organizational Regulations adopted in 1950, the decision for separation is not lawful. Budapest, 19 november 1956.
© MAOIH Levéltára