Miként jelenik meg az idő megélése a zsidó vallásgyakorlatban?

„Mindennek rendelt ideje van…” (Kohelet 3,1) – mondja Salamon király a Szentírásban. A judaizmus időszámításával, időtapasztalatával és időhöz kötött tevőleges parancsolataival alapjaiban határozta meg a zsidó közösséghez tartozó személyek életét. Az időhöz kötött vallási parancsolatok főként a férfiakra vonatkoztak. A nők feladata a vallásos szellemben történő gyermeknevelés volt, a férfiaké pedig a megélhetés szükségleteinek biztosítása mellett a kinyilatkoztatott Tannal: a Tórával, és értelmező hagyományával való foglalkozás, a talmudtanulás volt. A párnosze, a megélhetés biztosításának igénye, és a bitul Tajró, a kinyilatkoztatott Tannal való foglalkozásra fordítható idő elvesztegetésének kerülése egyszerre határozta meg a hagyományos zsidó világban azt, hogy a zsidó családfők mivel foglalkoznak. Főként önálló, független időhasználatot biztosító foglalkozások, polgári vagy kispolgári egzisztenciák kialakítására törekedtek. A gyáriparban – elvben – ennek áthidalását segíthette volna a keresztény társtulajdonos, aki a zsidók számára munkatilalom alá eső szombati és ünnepi időszakok hasznát magáénak tudhatta. A gépi idő vallási tapasztalata pedig máig hatóan a természetes fény napi ciklusának rendelődik alá.

A 19. század utolsó harmadában a már felekezeti vitatémának számító vallási közöny ezt az időhasználatot árnyalhatta, a polgári világ szokásai felé vihette el az idővel való élés mikéntjét. A győri születésű Klein Éva emlékeiben a Pészách kezdte, a gyerekekkori széder este története is erről tanúskodik. „Mindössze egy alkalommal emlékszem, amikor apám megpróbált levezetni egy minden hagyománynak és hitszabálynak megfelelő széderestét. De mivel nem volt elég gyakorlata a dologban, nem tudta életre kelteni a szertartás valódi pátoszát. Ettől kezdve Jóska és én a széderestét Krausz Móricéknál ünnepeltük. Krausz doktor volt az egyetlen ortodox zsidó a családban, aki anyám unokatestvérét, Mariskát vette feleségül. […] Bár nem lelkesedtem Móric bácsiért, az otthonukban tartott széderestéket nagyon élveztem.” (Eva Quittner: Az emlékezés kavicsai. Győr, 1996. p. 57.)

How does the experience of time appear in Jewish religious practice?

The need to make a living and the need to avoid wasting time on Torah study both determined what Jewish heads of household did in the traditional Jewish world. In the last third of the 19th century, religious indifference, now a matter of denominational dispute, disrupted this use of time and brought the way in which time was lived into the customs of the bourgeois world.

Széder este ábrázolása Steiner Árminné budapesti kiadású Pészáhi Haggádájában

Depiction of the Passover Seder in the Budapest edition of Armin Steiner’s Pesach Haggadah

© Glässer Norbert