Mi volt a zsidó eskü ? / What was the Jewish oath?
A zsidó eskü (more judaico) bizánci eredetű 980 körül keletkezett esküforma. Ez a keresztény hatalom világképe és keretei között értelmezhető a szétszóratásban (gálut / gólesz). Megjelenik benne a büntető és jutalmazó Isten képe, szentírási előképekre, helyekre támaszkodva. A judaizmusban a bűn – büntetés – megtérés – büntetés isteni elhárítás gondolatsor jelen van, a szétszóratás vezérgondolatát adja. A fogadkozás, esküdözés viszont nem része ennek a hagyománynak. A Tóra ír az esküről (4Móz. 30:3). A felelőtlenül tett személyes fogadalmakat oldják fel a Kol Nidré szövegével a zsinagógában az engesztelőnap előestéjén. A vallásos zsidó szóhasználat az ígéretek mellé megjegyzi, hogy bli néder (fogadkozás nélkül).
A zsidó eskü a modernitás előtti keresztény ítélkezési gyakorlatból értelmezhető. Az eskü logikája mögött jelen van a világot aktívan átható Isten, aki nem tűri el saját törvényeinek megszegését. A hamisan esküdöző hamar látványos bukás következik be, ami Isten büntetése.
A zsidó eskü elmondásának módja szintén a keresztény világban gyökerezik, a használt imaszíjak és imakendő nem a liturgikus rendeltetése szerint jelenik meg. A zsidóság ezért inkább egy kiszolgáltatott helyzet megalázó rítusaként tekintett rá.
A zsidó esküvel a 19. századi modern zsidó tudományosság, a Wissenschaft des Judentums képviselői közül többen foglalkoztak. Löw Lipót mellett Kohn Sámuel és Winkler Ernő főrabbi is. A nagykanizsai főrabbi, Winkler Ernő, terjedelmes munkában tekintette át a zsidó eskü és az eskü tárgytörténet az antikvitástól a középkorig. (Adalékok a zsidó eskü középkori történetéhez (Juramentum More Judaico) Pallas Kiadó, Budapest, 1917.)
Az ötven éves Venetianer Lajos köszöntésére a zsidó esküről írt történeti áttekintés címlapja.
© Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem
Győrben 1799. július 3-án Zsidók esküje címen írásba foglalták egy változatát az esküformulának:
„Én N. N. Zsidó esküszöm az egy élő Istenre, a Sz.[ent] Istenre, a mindenható Istenre, ki az eget, Földet, a Tengert, és mindeneket, a mellyek ezekben vagynak, teremtette; hogy én tisztán, és igazán meg vallom, hogy mind a Chartabiankakon, és obligatoriakjokon, mind pediglen a Kolmár Könyveinkben levő adósságok közűl mellyek a igaz praesentioink, és mellyek nem igazak; és ha ezt nem nem tselekszem, a Főld nyellen el, mely Datánt, és Abirontyelte, és ha mind ezeket ki nem nyilatkoztatom, a Guta üssön meg és a poklosság lepjen meg, mellyektül Helisaeus imádságára Námán Tÿrus[1] meg szabadult, és a mellyek Jézai Helisaeus gyermeket el lepték. Es ha mind ezeket ki nem mondom, akkor a nyavala törés Vér folyás jöjjön reám, a Szél üssön meg és hertelen haljak meg és veszszek el mind testemben, mind Lelkemben, ’s minden tehettségemben, és Abrahámnak Kebeliben soha nem jöjjek; És ha igazán nem fogok vallani, a Sinai Hegyen Moÿsesnek kiadatott Törvény, és minden irás mellyek Moÿsesnek ött Könyveiben foglaltatnak, engem gyalázon meg, és törűllyön el. Es ha ezen esküvésem nem igaz, és nem igasságos, engem az Adonai, és az Istenségnek hatalma veszessen el.” (Bagi Zoltán Péter fordítása)
Győr Megyei Jogú Város Levéltára IV. A. 1056. x. 2. kötet. IV. 1056. x. Győr Szabad Királyi város tanácsának iratai. Tisztviselők hivatali utasításai.
A rítus lebonyolításának is voltak konkrét utasításai és kötött formái:
„A zsidó, aki esküt kell tegyen, viseljen kiskabátot, övet és kaftánt. A kipája (107.) a fején legyen, és azt az eskü letétele közben is viselnie kell. A Tfillint, vagyis az imaszíját, a homlokára és a bal karjára kell tekernie. Továbbá keze ügyében legyen egy nagy pergamentekercs, amelyre Mózes öt könyve van írva, és amelyet a zsinagógában a törvény felolvasására használnak, és amelyet néhány zsidó hozott ki a zsinagógából keresztény tanúk jelenlétében. Ezt a zsidónak, akinek esküt kell tennie, meg kell csókolnia. Fel kell vennie a jobb karjára, rá kell helyeznie a bal kezét, és kelet felé, amerre Jeruzsálem van, az esküt egy keresztény után kell mondania lassan és világosan. Miután befejezte, meg kell csókolnia ismét a törvénykönyvet vagy törvénytekercset.”
(Bagi Zoltán Péter fordítása)
Forrás: GYEL. PL. Úriszéki iratok 10. csomó. „Sigl. Jaurini 3a Julÿ 1799 in Curia Episcopali…”
[1] Elizeus és Naámán
What was the Jewish oath?
The Jewish oath (more judaico) is a form of oath that originated in Byzantium around 980.
The Jewish oath can be interpreted from pre-modern Christian judicial practice. Behind the logic of the oath lies the presence of God, who actively permeates the world and does not tolerate violations of his laws. Those who swear falsely will soon suffer a spectacular downfall, which is God’s punishment.
On July 3, 1799, in Győr, a version of the oath was written down under the title „Oath of the Jews."
Several representatives of 19th-century modern Jewish scholarship, the Wissenschaft des Judentums, dealt with the Jewish oath.