Mi köze a budai zsidó hadi foglyoknak Győrhöz? / How did the journey of Jewish prisoners of war from Buda lead to Győr?

A középkortól visszatérő motívum a zsidó történetírásban a távolsági kereskedelem vagy a háborúk során hadifogságba, vagy rabszolgaságba esett zsidók közösségi kiváltása. A zsidó univerzalizmus jegyében vallási jócselekedetnek számított a zsidó hittestvérek kiváltása, amelyben a nemzsidó környezet pénzszerzési lehetőséget látott. Buda visszafoglallása után zsidó hadifoglyokat is ejtettek, akikért váltságdíjat vártak.
1687 szeptember végére a bécsi udvar felállított egy, a hadifoglyok megváltási díjának megállapításával foglalkozó bizottságot. Büchler Sándor nyomán Bagi Zoltán Péter szerint az Udvar ezzel kifejezte azon szándékát is, hogy ezen személyek mindegyikére „igényt tart”. Az Udvari Haditanács nem csupán – a már esetleg eladott – hadifoglyok uralkodói „tulajdonban” megtartásáról rendelkezett, hanem arról is, hogy az elhurcoltakkal enyhébben bánjanak.
Oppenheimer hadiszállító a foglyokra vonatkozóan ajánlatot tett, az Udvari Haditanács 1686. december 20-án mellékelte levelét az Udvari Kamarának. Eszerint a hadiszállító a Győrben lévő kisszámú fogoly zsidó megváltásáért cserében 1000 forintot kínált. A haditanácsosok ezt méltányosnak ítélték meg, mivel úgy vélték, hogy egyébként a foglyok csupán kevés pénzt tudnának összekoldulni maguknak, és még annak a csökkentett összegnek az előteremtése is hosszú időt venne igénybe. Oppenheimer a következő két hétben megemelte ajánlatát. Az 1687. év elejére a hadiszállító már nem csupán a Győrben fogságban lévő huszonnégy zsidóért, hanem még a többi, uralkodói vagy magánkézben lévő minden szegény hitsorsosáért, legyen az ifjú vagy öreg, férfi vagy nő, cserében fejenként egy jó egyenruhával ellátott muskétást vagy legalább húsz tallért kifizetésére tett ígéretet. Ezenfelül pedig megváltási összegként továbbra is 1000 forintot kínált fel. A gazdag zsidókkal kapcsolatban pedig úgy vélekedett, hogy ők fizessék meg maguk után a megváltás díját.

How did the journey of Jewish prisoners of war from Buda lead to Győr?

A recurring theme in Jewish historiography since the Middle Ages is the communal ransom of Jews who had fallen into captivity or slavery during long-distance trade or wars. In the spirit of Jewish universalism, the ransom of fellow Jews was considered a religious good deed, while the non-Jewish community saw it as an opportunity to make money. After the recapture of Buda, Jewish prisoners of war were also taken, for whom a ransom was expected.
By the end of September 1687, the Viennese court had established a committee tasked with determining the ransom for the prisoners of war. According to Zoltán Péter Bagi, the Court thereby also expressed its intention to “retain a claim” on each of these individuals. The Court War Council not only decreed that prisoners of war—even those who might have already been sold—be retained as the monarch’s “property,” but also that the captives be treated more leniently.

The military supplier Oppenheimer made an offer regarding the prisoners, and on December 20, 1686, the Court War Council forwarded his letter to the Court Chamber. According to this, the military supplier offered 1,000 forints in exchange for the release of the small number of Jewish prisoners held in Győr. The members of the War Council deemed this fair, as they believed that the prisoners would otherwise be able to scrape together only a small amount of money themselves, and that even raising that reduced sum would take a long time. Oppenheimer raised his offer over the next two weeks. By the beginning of 1687, the military supplier had promised to pay not only for the twenty-four Jews held captive in Győr, but also for all other poor co-religionists, whether in royal or private custody, young or old, man or woman, in exchange for one well-uniformed musketeer per person or a payment of at least twenty thalers. In addition, he continued to offer 1,000 forints as a ransom. As for the wealthy Jews, he believed that they should pay the ransom for themselves.