Milyennek mutatták be a különválást neológ részről? 

A zsidó felvilágosodás terjesztői gyakran nyúltak az irónia és a gúny eszközéhez, ahogyan a későbbi orthodox zsidóság hitvédelme is. A haladás fogalmával igazolva magukat, a későbbi győri neológ zsidók az orthodox zsidó különválás képviselőire a maradiság, a középkori világ, az atavisztikus vonások hordozóiként tekintettek.

“Győrött, a kultúra országútján, csak töredékek állottak a központi irányítás látható exponensei mögé, amikor az új zsinagóga égretörő kupolája kezdett kimagasodni az ujvárosi házacskák fölé. Ettől fázott a közeli és távoli ghettokból leszármazó nemzedék, amely öntudata alatt is érezte azt az aggodalmat, amit viharvert ősei érezhettek, amikor félve lopóztak imaházaik felé. Ijedt ajkak adták egymásnak a hírt, hogy a kupola alatt szörnyűség! orgona fog zengeni, az almemor nem a templom közepén fog emelkedni és a női karzatokról hiányozni fog a szemérmes rácsozat. A győri öregtemplomban sohasem állott ugyan középen az almemor, karzatán sohasem volt rácsozat, sőt a hitközség ismételten lekötötte magát amellett, hogy a templom rituális berendezése érintetlenül marad, az atavisztikus ghetto-lelkekeket irtózat szállta meg s magukkal rántottak másokat is, akiknek az öregtemplom eddig jó és megnyugtató volt. Ezekben az emberekben hálás követőkre talált a heves hullámokat vetett, a vallást a kultúrától féltő, heves országos propaganda; ezek aztán fáradhatatlanul szívós kitartással valóra váltották a különválást.

(Kemény József : Vázlatok a győri zsidóság történetéből. Győr, 1930. pp.  82-83.)

A zsidó vallási hagyomány elítéli a gúnyolódót, egyetlen kivétel a helyes útról letérő személy kigúnyolása feddő szándékkal, annak reményében, hogy vissza lehet téríteni a helyes útra a gúny által. A Kicur Sulhan Aruh szerint „Mindennek kigúnyolása tilos, kivéve a bálványimádást.” (Kicur Sulhán Áruh 30. fejezet 6. pont) Ennek alapja Illés próféta vitája Báál prófétáival a Kármel hegyén, amit egy válság, éhínség előzött meg, amikor is elfordult a nép az Örökkévalótól. „És volt déltájt, kicsúfolta őket Élijáhú…” (I. Kir. 18. 27.) A hitvitából az Örökkévaló segítségével Illés került ki győztesen, és visszaállította az Örökkévaló tiszteletét. A másik gyakran hivatkozott szentírási hely, az első zsoltár első verse: „Boldog a férfi, aki nem járt gonoszok tanácsán, sem vétkesek útján nem állt, sem csúfolódók ülésében nem ült.” (Zsolt 1:1). A Sulhán Áruh Jore dea 147/7 szerint szintén szabad a bálványimádókat kigúnyolni. A babiloni Talmud bKiddusin 43a szerint – az első zsoltárra hivatkozva – az üres ember csak azzal tölti az idejét, hogy másokon gúnyolódik, boldog az az ember, aki nem ül az ilyen emberek társaságában. A bSzanchedrin 63b oldalán szintén megjelenik a gúnyolódás és a bálványimádás, Illés próféta említése nélkül a Hosea 10:5-re hivatkozva. A bMegila 25b-ben azzal a különbséggel szerepel a szöveg, hogy Jesája 46:1-re hivatkozik, ezt követően említi Hosea 10:5-öt is. A zsidó felvilágosodás megjelenésével több vallási újítás elhajlásként jelent meg a hagyományos judaizmus gyakorlatától. Így később az orthodox zsidóság számára a neológia is elhajlásként jelent meg. A gúny ez esetben a normaszegők, elhajlók bálványimádókként történő azonosításán nyugodott. A gúnyolódás ilyen értelemben nem volt öncélú, hanem a gúnyt használó feddés által a közösséghez való visszafordítást szándékolta. Az, hogy a különböző csoportok közül ki mit tekintett elhajlásnak és helyes útnak, eltért, az elv viszont azonos maradt.

How was the split portrayed by the Neolog side ?

The proponents of the Jewish Enlightenment frequently resorted to irony and mockery, as did the later Orthodox Jewish defenders of the faith. Justifying themselves with the concept of progress, the later Neolog Jews of Győr viewed the representatives of Orthodox Jewish segregation as backward, as bearers of a medieval worldview and atavistic traits.

Jewish religious tradition condemns mockery, with the sole exception of mocking someone who has strayed from the right path with the intention of rebuking them, in the hope that mockery might lead them back to the right path. With the emergence of Jewish Enlightenment, several religious innovations appeared as deviations from the practices of traditional Judaism. Thus, Neolog Judaism later came to be viewed as a deviation by Orthodox Jews. In this case, mockery was based on identifying those who broke the norms or strayed as idolaters. In this sense, the mockery was not an end in itself, but rather intended to bring those who strayed back into the community through the rebuke it conveyed. While the specific views on what constituted deviation and the “right path” varied among the different groups, the underlying principle remained the same.

Üvegszilánk az „izraelita imaház födeléről", 1870.
A műtárgyfotót Tanai Csaba Taca  készítette.
Glass shards from the roof of the synagogue, 1870.
Photographed by Taca Csaba Tanai.
© Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr