Levél a győri gettóból – A Letter from the Győr Ghetto

Egy levél, amely a győrszigeti gettóba költözést közvetlen megelőzően íródott

Krausz Károly Bertalan és Weil Natalka 1930 körül házasodtak össze. Két kislányuk született: előbb 1934-ben Veronka, majd két évre rá Mártika. Az itt közölt utolsó levelét Natalka a munkaszolgálat miatt távollévő férjének címezte, akit a levélben Bercinek szólít. Kétségbeesetten igyekszik leírni a helyzetét: leányaival a győrszigeti gettóba kényszerítik a magyar hatóságok, rövid idő alatt kellene biztonságos otthont találnia, ami szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Ígéretet tesz, hogy minden tőle telhetőt megtesz a család jólétéért. Egyben kéri férjét, hogy imádkozzon értük. Weil Natalkát és gyermekeit megölték a holokauszt során.

A letter written just before moving to the Győrsziget ghetto

Károly Bertalan Krausz and Natalka Weil got married around 1930. They had two daughters: first Veronka in 1934, then Mártika some two years later. Natalka addressed her last letter to her husband, who was away on forced labor; in the letter, she calls him “Berci.” She desperately tries to describe her situation: the Hungarian authorities are forcing her and her daughters into the Győrsziget ghetto, and she must find a safe home within a short period of time, which seems like an almost impossible mission. She also asks her husband to pray for them. Natalka Weil and her children were murdered during the Holocaust.

Krausz Károly Bertalan feleségével, Weil Natalkával és lányaikkal, Veronkával (bal oldalon) és Mártikával (jobb oldalon) 1939 körül.

Károly Krausz with his wife, Natálka Weil, and their daughters, Veronka (on the left) and Mártika (on the right), around 1939.

Krausz Márti és Veronka
Márti and Veronka Krausz

Weil Natalka levele. 1944. május 28.
A letter from Natalka. May 28, 1944.

Weil Natalka levelének átirata:

Drága Bercikém!

Mára készültem kimerítő levelet írni, de a sors máskép intézte.
Ma reggelre szörnyű ébredésünk volt, Győrött is gettó lesz. Szigetbe kell menni. Egyelőre nincs rendelet, hogy az ott levő keresztényeknek ki kell költözni, csak meglevő zsidó lakásokba lehet menni (melyek korábbi rendelkezések alapján tele vannak) vagy cserélni lehet keresztény lakóval. A cserére kevesen hajlandók, mert mindenki ragaszkodik a régi hajlékához. Én már 7 órakor kirohantam Horváthékhoz, fixen megbeszéltem, hogy átengedik a lakást és megkapják a Kató Opitz utcai lakását. Gondolhatja, milyen boldog voltam. Erre megjelenik az asszony délután, hogy mégsem cserélnek, mert félnek a bombázástól. Közben elrohantam az Elemérékhez, ahol megtudtam, hogy az ő lakásukat kapja meg és Horváthék lakásába mennek Mérőek, Böhmék és Krausz Rózsiék. Úgy érzem, itt valami történt a hátam mögött. Sári is ide futott, hogy amit lehet megtesznek érdekemben, hogy lakást szerezzenek.
Önző és kíméletlen most mindenki vagy talán ez a helyes? Május 31-ig este 8 óráig ki kell költözni, addig a jó Isten csak hozzásegít valami hajlékhoz. Margiték Zolihoz mennek, Aranka Ilonkához, Mama és …. az öreg Bakonyiékhoz, Böskének még nincs helye, végső esetben mehet Ilonkához.
Bercikém, úgy fáj ezt megírni és Magának fájdalmat szerezni, de lehet ezt eltitkolni?
Vártam délutánig, hogy valami kedvezőbbet írhatok, de talán majd holnap lesz majd jobb hírem.
Sietek, mert 8 óra után nem szabad az utcára menni.
Bercikém drágám, imádkozzon érettünk. Megígérem erős leszek, küzdök azzal az erős hittel, hogy egyszer csak együtt leszek az én drága férjemmel és két kis Virágunkkal.
Isten óvja meg! (?)
Forró szeretettel ölelem, csókolom hűséges felesége,

Natal

Az adatgyűjtést a Zsidók Győri Gyökerei Közhasznú Alapítvány is támogatta.