Radnóti Miklós halála – The Death of Miklós Radnóti
Radnóti 1909. május 5-én született Budapesten Glatter Miklós néven, asszimilált zsidó családban. A Kádár utcai polgári otthonból indulva előbb a Nyugat harmadik nemzedékének elismert költőjévé, majd a magyar irodalom kimagasló alakjává vált.
1940 őszén hívták be először munkaszolgálatra, majd 1942 júliusában ismét bevonult. Leszerelése érdekében Bajcsy-Zsilinszky Endre járt közben – sikerrel – a honvédelmi miniszternél.
Radnóti Miklós 1943 májusában megkeresztelkedett és áttért a római katolikus vallásra, ez azonban nem óvta meg a további szenvedésektől. Utoljára 1944 májusában hívták be munkaszolgálatra, amikor is a szerbiai Bor közelében felállított táborba, Heidenauba hurcolták. Innen hajszolták szeptemberben vissza magyar területre erőltetett menetben. Ménfőcsanakon szállt meg élete utolsó éjszakáján, mivel nem volt olyan kórház Győrben, amely ellátta volna a legyengült költőt.
Végül őrei Abda község és Győr között, 21 társával együtt, 1944. november 9-én agyonlőtték a költőt. 1946. június végén exhumálták az abdai tömegsírt, ennek során személyi dokumentumok, levelek, fényképek és a verseit tartalmazó bori notesze alapján azonosították Radnóti testét. Ezután huszonegy társával együtt temették el a győri zsidó temetőben, bár nem ez lett végső nyughelye. Újabb exhumálást követően harmadszor is eltemették 1946. augusztus 14-én, Budapesten. Az első exhumáláskor megtalált noteszben szerepelt az alábbi vers is:
Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt, –
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944.szeptember 15.
The Death of Miklós Radnóti
He was born as Glatter Miklós on May 5, 1909, in a middle-class, secular Jewish family. He became one of the most acclaimed Hungarian poets of the 20th century. Miklós Radnóti was several times conscripted to forced labor service. Although in 1943 he converted to Catholicism, in 1944, he was again called up and had to work as a forced laborer in the copper mines of Bor, currently Serbia. From here, he was marched back to Hungary. Finally, on November 9, 1944, the poet was shot to death by his guards between the village of Abda and Győr, alongside with 21 other forced laborers. At the end of June 1946, their mass grave was exhumed, and Radnóti’s body was identified based on personal documents, letters, photographs, and his notebook from Bor, which also contained his last poems. He was buried in the Jewish cemetery in Győr, though this was not his final resting place. Following another exhumation, he was reburied on August 14, 1946, in Budapest.
Mellocco Miklós Radnóti Miklóst ábrázoló gránit szobra a művész műtermében 1980-ban. Az alkotás Győr határában, az Abda felé vezető úton került felállításra, jelezve azt a helyet, ahol a költőt tömegsírba lőtték.
Miklós Mellocco’s granite statue of Miklós Radnóti in the artist’s studio in 1980. The sculpture was erected on the outskirts of Győr, along the road leading to Abda, marking the spot where the poet was shot and thrown into a mass grave.
© Fortepan / Bencseky Mátyás