Egy holokauszttúlélő a népbírósági peren

Az 1956-os forradalom zsidó percepcióiban gyakran megjelent a holokauszt emléke.

Schima Jakabnak a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár esztergályosának visszaemlékezése szerint „»Megkérdeztem, hová visznek. Ács azt felelte, hogy katonai nyilvántartásba vesznek, mert a kialakuló rendszerre veszélyes vagyok. A vagongyári bunkerba vittek. Kisvártatva behozták mellém Bem Antalt, az energiaüzem párttitkárát. Estefelé pedig belökték Grósz Sándort véresen, összeverve. (…) A legmegrendítőbb Grósz Sándor vagongyári lakatos tanúvallomása: »Harmincadikán bementem a gyárba. Letartóztattak és a rendészetre vittek. Fogalmam nem volt, mit akarnak tőlem. ’Vigyék a bunkerbe, ez egy ávós barátja’ – mondta valaki mellettem. Meg akartam magyarázni, hogy az illető gyermekkori barátom és kapcsolatunk kizárólag baráti kapcsolat. Soha semmi közöm nem volt az ÁVH-hoz. Rám üvöltöttek: ’Ne pofázz!’ Bezártak. Órák teltek el, míg egyszer csak nyílt a lakat. Nyolc fegyveres állt félkörben előttem. ’Beszélj csak, piszok – mondta az egyik –, kit árultál el?’ Nem volt időm feleletre sem, szinte egyszerre estek nekem puskatussal. Zuhogtak fejemre az ütések. Sókinak egy ütése nyomán fülemből dőlni kezdett a vér. Fegyveresek vettek újból közre, és Feketével az élen a Dunához vezettek. Térdig kellett állnom a vízben. Fekete megkérdezte milyen vallású vagyok? Megmondtam: zsidó. Ezután özönlött rám a szitok, nem is szólítottak másként, csak büdös zsidó spiclinek. Kétszer belöktek a Dunába. Újból Fekete vett kezelésbe. ’Két percet adok rá, hogy beszélj – mondta, ha nem beszélsz, agyonlövünk!’ Könyörögtem, hogy engedjék még egyszer utoljára látni a családom. Utána nem bánom, ha szitává is lőnek. Nagyon sok mindenen mentem keresztül életemben, szüleimet megölték Auschwitzban, de ilyet még nem éltem át. Ennyi zsidózást még 44-ben sem hallottam…"

(Az ellenforradalom támadása Győr megyében. Budapest, Kossuth, 1958. pp. 70-71.)

The memory of the Holocaust often appeared in Jewish perceptions of the 1956 revolution.

According to the recollections of Jakab Schima, a lathe operator at the Wilhelm Pieck Wagon and Machine Factory in Győr, „I asked where they were taking me.

Ács replied that they were registering me for military service because I was a threat to the emerging regime. They took me to the bunker at the wagon factory. Shortly afterwards, they brought in Antal Bem, the party secretary of the power plant. Towards evening, they threw in Sándor Grósz, bloodied and beaten. (…) The most shocking testimony was that of Sándor Grósz, a locksmith at the wagon factory: „On the 30th, I went to the factory. They arrested me and took me to the police station. I had no idea what they wanted from me. ‘Take him to the bunker, he’s a friend of the ÁVH,’ someone next to me said. I wanted to explain that he was a childhood friend and that our relationship was purely friendly. I never had anything to do with the ÁVH. They yelled at me: ‘Shut up!’ They locked me up. Hours passed, then suddenly the lock opened. Eight armed men stood in a semicircle in front of me. „Talk, you bastard," said one of them, „who did you betray?" I didn’t even have time to answer before they fell on me with their rifle butts. The blows rained down on my head. One blow from Sóki made my ear start to bleed. The armed men took me away again and, with Fekete in the lead, took me to the Danube. I had to stand knee-deep in the water. Fekete asked me what religion I was. I said I was Jewish. Then a torrent of abuse poured over me, and they didn’t call me anything else but a stinking Jewish snitch. They pushed me into the Danube twice. Fekete took charge again. „I’ll give you two minutes to talk," he said, „if you don’t talk, we’ll shoot you!" I begged them to let me see my family one last time. After that, I wouldn’t mind if they shot me to pieces. I had been through a lot in my life, my parents had been killed in Auschwitz, but I had never experienced anything like this. I hadn’t heard so much anti-Semitism even in 1944…"

(The Counterrevolutionary Attack in Győr County. Budapest, Kossuth, 1958. pp. 70-71.)