Hogyan történt mindez a gyakorlatban? Álljon itt Szombathely példája.

Dr. Mészáros Hugó polgármester, a zsidók összeköltöztetése tárgyában, május 6-án, szombaton délelőtt dr. Tulok József alispán elnöklésével a vármegyeházán a polgármesterek, a járási főszolgabírók, a rendőrség és csendőrség bevonásával értekezletet tartott, amelynek alapján május 8-án, hétfőn, véghatározatot bocsátott ki. Ezt megelőzően, hétfőn délben, még tartottak egy értekezletet a városházán, amelyen az elöljáróság tagjai, valamint a rendőrség részéről dr. Russay Géza rendőrfőtanácsos, a kapitányság vezetője, és dr. Fördős Kálmán rendőrfogalmazó, a közrendészeti osztály vezetője vettek részt.

A határozat pontosan meghatározta a gettó helyét, és elrendelte egy 3 méter magas deszkapalánk felállítását. A közigazgatási cinizmus példája: „Az építkezésről a zsidó hitközségek tanácsa gondoskodik s a költségeket is az fedezi.” A határozat arról is rendelkezett, hogy „azokat a kapukat, amelyek kizárólag zsidók által lakott épületbe vezetnek, éjjel-nappal zárva kell tartani s olyan biztonsági zárral kell ellátni, hogy a zárt területre utalt zsidók a kapukat és kijáratokat fel ne nyithassák”. A gettónak kijelölt területre való ki- és beköltözés határideje május 12, este 8 óra volt.

A határozat nyomatékosan figyelmeztette „a város lakosságát is, valamint a zárt területre beutalt zsidólakosságot is, hogy semmiféle ingóságot, értéket elrejteni, megsemmisíteni, megvásárolni, ajándékképpen elfogadni, ajándékba adni, eladni, vagy bármiféleképpen elidegeníteni nem szabad”.