Pécs vonatkozásában az elsődleges forrás a Dunántúl című napilap, a Katholikus Hírlapkiadó és Nyomda Rt. lapja. Az országos vonatkozású hírek (pl. „Endre László államtitkár nyilatkozott egy berlini lapnak a zsidókérdésről”, 1944. május 17, 2;) és legfőképpen rendeletek mellett a helyi vonatkozású tudósítások lehetővé tették, hogy az olvasók gyakorlatilag napról-napra nyomon követhessék a zsidó lakosság sorsát, a gettósítástól egészen a deportálásig:
„A hadműveleti területekhez közel eső országrészt már teljesen zsidótlanították”, 1944. április 28, 3.
„A pécsi zsidók naponta csak délelőtt 11-től délután 1-ig jelenhetnek meg a piacokon”, 1944. május 4, 5.
„Kijelölték a pécsi gettót. Hétfőn megkezdik a sárga csillag viselésére kötelezett zsidók kitelepítését. 3400 zsidó kerül a gettóba”, 1944. május 6, 3.
„Pergőtűzben a pécsi lakásügyosztály, ahol nincs protekció és 1000 igénylés vár kielégítésre…”, 1944. május 26, 5.
„Kijelölték a pécsi zsidó vállalatok keresztény vezetőit”, 1944. június 4, 5.
„A pécsi zsidók egymillió pengőnél nagyobb értékű különféle holmit adtak át őrzésre, vagy ῾ajándékoztak’ keresztényeknek. Az összeállítás most folyik a városházán”, 1944. június 29, 5.
„Megszűnik a pécsi gettó”, 1944. július 2, 3. Ekkor a Pécsen összegyűjtött zsidók már a bevagonírozásra vártak a várostól mintegy 1 kilométerre fekvő „Lakits” laktanyában, ahová június 28-án és 29-én szállították őket.
„A zsidókérdés megoldása a leghatalmasabb operáció volt Magyarország testén”, 1944. július 12, 3. [Imrédy Béla nyilatkozata].