A felújított zsinagóga az emlékközpont 2004-es megnyitása óta kulturális események, konferenciák, időszaki kiállítások helyszíne.

A zsinagóga épületét a századforduló legtermékenyebb európai zsinagógatervezője, Baumhorn Lipót (1860-1932) tervezte eklektikus stílusban, az 1909-ben Belatini Braun Géza gyáros által a hitközségnek adományozott telken. Az építkezéshez csak 1923-ban kezdtek hozzá. A közadakozásból épült zsinagógát 1924. január 6-án szentelték fel.

A templom 1944-ig működött, 1944-45-ben internálótáborként használták, majd 1945-től alkalomszerűen ismét tartottak itt istentiszteletet. A korábban elbontott épületrészekben kóser konyha és idősek klubja működött. 1990 után a főépületben, a női karzat alatt kapott helyet a Hasomer Hacair és a Kidma zsidó ifjúsági szervezet. Ekkora a zsinagóga épület már igen lepusztult állapotban volt.

1999-ben a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felajánlotta az épületet a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány céljaira. A műemléki felújítás 2003-ban kezdődött meg.

Egy, az 1930-as években készült fotó segítségével 800 m2 díszítőfestés készült, 760 fm metálaranyozást, és mintegy 1000 fm gipszstukkót helyeztek fel. Statikailag megerősítették a falakat és korszerű szigeteléssel látták el az épületet. Földszintjén nevesített üvegszékek jelképezik a zsidó közösség elpusztított tagjait.

„A holokauszt áldozatainak fájdalmas többsége zsidó vallású honfitársunk volt. Ezért lehet hiteles, egyetemes, nemzeti emlékhely a megüresedett templomtér, a hűlt hely, szakralitás nélkül.”

Mányi István építész