Öt éven át működött helytörténeti szakkörünk 13-18 éves korú diákok számára.

Legfontosabb célunk volt, hogy diáktársaink a holokauszt áldozataiban ne csupán az arctalan

tömeget lássák, hanem ismerjenek meg zsidó sorsokat, fedezzék föl épületeiket, intézményeiket, amelyeket létrehoztak és gondoztak az évszázadok során, járjanak utána a helybeli zsidóság hétköznapjainak, ünnepeinek, szokásainak. A könyvtári, múzeumi, levéltári kutatáson, valamint a túlélőkkel és a helyi lakosokkal készített interjúkon túl a szakkör tagjai a temetői sírok gondozásával is hozzájárultak a zsidóság múltjának megőrzéséhez. Szakkörvezetőnk: Babácsi Katalin (magyar-történelem szakos tanár) volt

Eddigi tevékenységünk emlékezetes pillanatai:

Zsidó imaházak megtekintése

Belső- és Középső-Ferencváros

Az első egyleti imahely a Márton utcában alakult 1900-ban,

majd 1907-ben a Ráday utca 31-ben.

1909-ben a Lónyay utca 25-ben avattak imaházat.

1911-ben már a Ráday utca11-13. sz. alatt is működött imahely.

Az első imaegylet Fish Márkus Lónyay utca 15. számú házában működött,

a későbbi Talmud-Tóra iskolával.

A Ferencvárosi imaház Egyesület a Tompa u. 2. szám alatt

az ortodox Talmud-Tóra iskola és templom a Tompa u. 14/A. számú házban működött.

A Koma egyletnek a Lónyay utca 35. szám alatt volt imaháza.

A Soroksári út 11-13, illetve 25. szám alatt is létesültek imatermek.

A külső körzet temploma a Soroksári út 37. számú ház udvari épületében volt.

A kerület zsidósága 1902-ben a Soroksári út 33.sz. alatti imaházban tartotta istentiszteletét,

mely 1872 körül nyílt meg. 1907-ben bezárták.

A Páva u. 39. számú telket 1909-ben vette meg a zsidó elöljáróság, 1910 pészahján már istentiszteletet is tartottak az imaházban (205 férfi, 160 női férőhellyel).

Magyarország zsidó emlékei, nevezetességei című könyvét ismerve

Orbán Ferencet hívtuk meg, tartson számunkra előadást

a Páva utcai zsinagógáról és a zsidó ünnepekről

Orbán Ferenc a Páva utcai zsinagóga udvarán

A szakkörösökkel szeretünk kiállításokra járni, sok új dolgot fedezhetünk fel,

bővíthetjük meglévő ismereteinket.

Ilyen volt a Keleti pályaudvaron látott Vagonkiállítás, mely mélyen érintett bennünket.

Megérezhettük milyen lehetett, amikor 80 embert zsúfoltak össze egy marhavagonba.

„Oly korban éltem én e földön

Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…”

Radnóti Miklós: Töredék című verséből való a részlet is olvasható volt a vagon oldalán.

A kiállítást Novák Ilona készítette.

Zsidó iparosok, gyárosok, művészek. Sportolók

Önállóan is feldolgoztunk témákat, forrásokat olvastunk,

majd megbeszéltük, jegyzeteket készítettünk.

Zsidók a magyar iparban (Weisz Manfréd)

Zsidók a magyar művészetben (Weiner Leó)

Zsidók a magyar sportban (Hajós Alfréd)

Zsidók a magyar tudományban (Teller Ede)

A roma holokauszt és a rasszizmus a mai Európában című kiállításon

megismerhettük mi történt a koncentrációs táborba került roma családokkal.

A tárlat négy fő részre volt tagolható:

1. jogfosztás és deportálás

2. üldöztetés

3. megsemmisítés

4. a mai helyzet Európában

A kiállítás 84 tablóból állt 70m hosszú és 2 m magas falat alkotott, Strasbourgból indult és Magyarországon az első állomása Budapest volt az Arany János utca 32-ben.

Látogatás a Kozma utcai temetőben

A 4 éves szakköri tevékenységünk során többször jártunk temetőkben, ahol a legjelentősebb zsidó családok, zsidó személyiségek síremlékeit tekintettük meg.

Mártíremlékfal

Hajós Alfréd

A Salgótarjáni úti temetőben is jártunk, ahol elhanyagolt sírokat láttunk.

A híres gyáros Weis Manfréd és családja, valamint Hatvany-Deutsch mauzóleumát is megcsodáltuk.

 A Gettó áldozatainak emlékművénél beszéltünk a vészkorszak borzalmairól.

A szakkörösök szeretnek interjúkat készíteni, így sikerült beszélgetnünk

egy túlélő nénivel, Szászné Scher Ibolya nénivel, aki sajnos már nincs közöttünk.

Megismertetett bennünket gyermekkorával, varrónő lett, részt vett az ellenállásban, börtönbe került. Szenes Hannával itt találkozott, aki nagy hatással volt későbbi életére, a lányát is róla nevezte el. Deportálták, a szörnyű körülmények ellenére is megmaradt erősnek,

akarata és a hite segítségével túlélte a holokauszt borzalmait.

Interjúkat is készítettünk Szedő Sándor bácsival, aki a munkaszolgálat szörnyűségeiről beszélt.

A kétrészes film minden diák számára maradandó élményt nyújtott.

Pudler Blanka néni megjárta Auschwitzot, csodáltuk a lelkierejét,

mélyen megrázott bennünket amit az életéről elmondott.

Helytörténeti témáinkból

József Attila kerületünk híres költője.

A Gát u. 3.sz. házban található az emlékszoba, ahol jártunk.

A Ferencváros Helytörténeti Gyűjtemény kiállításaira mindig örömmel megyünk,

ahol Gönczi Ambrus muzeológus szívesen vezet végig bennünket

és sok érdekességet mond el nekünk kerületünk és Ferencváros történetéről.

Az 1838-as pesti árvíz anyagából egy kisdiák naplóját olvasgattuk hosszasan.

Négy ferencvárosi mozira emlékeztünk: az Akadémiára, a Balatonra, a Kinizsire és a Pest-Budára.

A Holokauszt Emlékközpontban gyűjteményében, Szécsényi András történész bemutatta a holokauszt túlélőinek visszaemlékezéseit, naplóit. Láthattunk a munkaszolgálatból hazaküldött képeslapokat. Kezünkbe vehettünk menleveleket. Beszélgettünk a pesti gettóról, képet néztünk a nemzetközi gettóról, néhány embermentő tevékenységéről hallhattunk.