Publication date: 2012-04-16

 A holokauszt-emléknap üzenete, hogy Magyarországon senki sem élhet félelemben; minden, a nemzethez lojális közösséget meg kell becsülni és a többségnek mindenkor következetesen meg kell őket védeni – mondta Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója hétfőn, a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapján tartott budapesti rendezvényen. Budapest, 2012. április 16., hétfő (MTI) Az MTV felvétele a megemlékezésről>>

   A kormány és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont megemlékezésén tartott beszédében a történész professzor arra szólított fel, hogy “legyen erőnk, legyen erkölcsi tartásunk, hogy a demokrácia szelleme és gyakorlata, a nemzeti méltóság kisugárzása, tisztelete (…) legyőzze az előítéleteket, visszaszorítsa a fajmítoszt, kigyomlálja a gyűlöletet”.

    Kiemelte: “elutasítjuk a sanda relativizálásnak, a holokauszt tagadásának minden válfaját. Határozottan és következetesen elítéljük a gyűlöletkeltést, a rasszizmust és az idegenellenességet, bármilyen fórumon történjék is”.

    Úgy fogalmazott: fáj az emlékezés, de míg élünk, emlékeznünk kell. A legteljesebb együttérzéssel gondoljunk az áldozatokra, hogy haláluk örök mementó maradjon a mai és az utánunk jövő nemzedékeknek is – tette hozzá.

    Szita Szabolcs rámutatott: az emléknap országosan a kegyelet, a fájdalom és az emberi méltóság védelmének a napja. Götz Aly német történészt idézve rámutatott: az antiszemitizmus mindig a gyengeség, a kisebbrendűségi érzés egyik jele, a zsidóellenesség tehát nem más, mint az emberi gondolkodás egyik zsákutcája.

     Emlékeztetett arra, a zsidóságot kirekesztették abból a társadalomból, amelynek hasznos, alkotó és hazafias része volt, a kirekesztők pedig megkaparinthatták állásukat, vagyonukat. A német megszállás után feláldozták a magyar zsidóságot a háború oltárán a hitleri szövetségnek; tragédia, egyfajta nemzeti öngyilkosság volt ez – jegyezte meg.

     Szólt arról, hogy intézményüket egy évtizede alapította az első Orbán-kormány. Az emlékközpont udvari terében az üvegtorony oldalain településnevek sorjáznak: 1441 városé és falué, amelyekben csaknem hét évtizede nincsen már zsidó közösség, mert “magyar földön is megtaposták a történelmi együttélés százados kultúráját, értékeit, eredményeit”, és hatósági erőszakkal törtek a zsidóság jogaira, tulajdonára, végül pedig az életére – sorolta.

    Az ügyvezető igazgató utalt arra: a józsefvárosi pályaudvar főépülete alkalmas lenne a Wallenberg Emlékhely és egy európai oktatási központ megalapítására. Meglátása szerint az 1944. évi deportálás és embermentés eredeti helyszínén “nemzetközi összefogással új központ létrehozása kívánatos, amely az élő emlékezet európai rangú, méltó tere lehet”.

   Sommer Katalin holokauszt-túlélő úgy fogalmazott: “ami velünk megtörtént, felejthetetlen és kitörölhetetlen. Míg élünk, emlékezni, s ha kell figyelmeztetni, emlékeztetni fogunk”. Édesapjáról elmondta, hogy 1940-ben munkaszolgálatra hívták be, végül “a nyilas érában örökre elhurcolták. Távoli német lágerba deportálták, Flossenbürgből nem jött haza”. Mint hozzáfűzte, ő akkor négyéves volt.

    Elmondta, hogy a nyilas hatalomátvétel után a házukból mindenkit kihajtottak a Duna-partra, ahol sorba állították őket. Ekkor érkezett meg a helyszínre Raoul Wallenberg svéd diplomata, aki megmentette az életét, de előtte számos embert belelőttek a Dunába.

   Szita Szabolcs a megemlékezés végén átadta a Holocaust Közalapítvány által 2008 óta adományozott, emléklappal és ezüstkavicsot ábrázoló kitüntetéssel járó Wiesenthal-díjat, amelyet az idén Kutas László szobrászművész kapott. Laudációjában rámutatott: a kitüntetett 1974-ben a firenzei nemzetközi érempályázaton első helyezett lett, majd a Magyar Nemzeti Bank 25 emlékérme pályázatából 13-at megnyert.

    Megemlítette, hogy Kutas László több mint 130 kisplasztikát készített. Hetvennél több munkáját helyezték el köztereken itthon és külföldön. Sopronban 41 munkája található, ezek egyike a holokauszt-emlékmű. A szoborkompozíció kimagasló és megrázó tiszteletadás az ártatlanul megölt zsidó emberek áldozata előtt – fűzte hozzá.

Kutas László részt vállalt a Balfon és környékén megölt nyolcezernyi munkaszolgálatos emlékművének elkészítésében is, és elvállalta, hogy segíti Dan Reisinger Izrael-díjas művész erőltetett menetet szimbolizáló alkotásának mielőbbi budapesti megvalósítását – mondta Szita Szabolcs.

    A megemlékezés végén elsőként Sommer Katalin gyújtotta meg a megemlékezés lángját, majd a résztvevők a Holokauszt Emlékközpont udvarán lévő Áldoztok falánál helyeztek el mécseseket.

    A rendezvényen jelen volt – mások mellett – Boross Péter és Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Polt Péter legfőbb ügyész, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Győri Enikő európai uniós ügyekért felelős államtitkár, Latorcai Csaba nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Becsey Zsolt miniszterelnöki megbízott, Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, illetve Ilan Mor, Izrael Állam és Karin Olofsdotter, a Svéd Királyság nagykövete.

    Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. A magyarországi zsidóság gettókba zárása 1944. április 16-án kezdődött meg Kárpátalján, az akkori Magyarország területén. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.

MTI 2012. április 16., hétfő 16:39

Csatolmányok