Publication date: 2008-10-01

Publikálva: Valóság, 2008. október LI. évfolyam 10. szám

A második világháború utáni publicisztika és történetírás is azzal vádolta a két háború közötti magyar kormányokat, hogy expanzionista, a trianoni szerződés területi módosítására törekvő külpolitikát folytattak, s ezáltal zavaró tényezőként léptek fel a közép-európai térségben. (…) Megalapozott-e vajon e nézet? A két háború közötti eseményeknek a rendelkezésünkre álló okmányok alapján való elemzése nem támasztja alá e nézeteket.

A magyar kormányok az 1920 és 1938 közötti időszakban következetesen azt az álláspontot képviselték, amelyre 1928-ban számos nyugati államférfi is rájött: Kelet- és Közép-Európa térképét Versailles-ban, St. Germainben és Trianonban hamis politikai és stratégiai koncepciók alapján szabták meg. Joggal állapítja meg a kiváló szudétanémet politikus és közíró, Wenzel Jaksch: „A müncheni döntést az okozta, hogy az 1919-es békekötéseknél a nagy nyugati demokráciák saját alapelvüket, a demokráciát hagyták figyelmen kívül”.

Részlet a tanulmányból (21-22. p.)

Csatolmányok