Bálint György (Budapest, 1906 – Sztaronyikolszkoje, 1943)

Bálint (Brauner) György budapesti családban született. Bölcsészkarra jelentkezett, de a numerus clausus törvény miatt nem vették fel. Banktisztviselő apját közben kényszernyugdíjazták, így a család megélhetésének biztosítását szem előtt tartva elvégezte a Kereskedelmi Akadémia egyéves tanfolyamát. A Nyugatnál megjelent versei, műveltsége és nyelvtudása segítette hozzá, hogy 1926-ban az Est Lapok rendőri riportersegédi állását megkapja. Gyorsan küzdötte fel magát, a bulváros Est Lapok mellett a konzervatívabb Magyarország és az igényesebb és mindenképpen terjedelmesebb Pesti Napló munkatársa lett. Az újságírás mellett rövid ideig folytatta a versírást is, később regényei és prózai művei láttak napvilágot. Felesége, Csillag Vera tipográfus tervezte a Strófák című kötet borítóját. 1939-ben az Est Lapokat feloszlatták, Bálint pedig állás nélkül maradt. Alkalmi jelleggel publikálhatott Az Újság, a Népszava és a Magyar Csillag hasábjain. 1939-ben Angliában próbálta előkészíteni a család emigrációját, de mivel nem sikerült megélhetést találnia, visszatért Budapestre. 1938 és 1940 között többször behívták katonának, 1941-től már munkaszolgálatra. 1942 áprilisában mondvacsinált okokból fél évre letartóztatták. Utoljára egy büntető századba sorozták be. 1942 november végén indították őket Ukrajnába, Bálint ott halt meg 1943. január 21-én.

 György Bálint (Budapest, 1906 – Staronikol’skoe, 1943)

György Bálint (originally Brauner) was born in Budapest. He applied for the arts faculty of the University of Budapest, but was rejected because of the Numerus Clausus Law, which aimed to limit the number of Jewish students admitted to higher education in 6 % of all students. In the meantime, his father, who was working as a bank clerk was forced to retire. This is why György Bálint completed a one-year course at the Commercial Academy, which made him able to financially support his family. At the same time, his poems were published by the literary journal Nyugat, which fact combined with his language skills and good manners helped him to get a job as an assistant police reporter at the Est newspapers in 1926. He quickly made his way up the ranks, working for the more conservative Magyarország newspaper, and the more sophisticated and certainly more comprehensive Pesti Napló, in addition to the tabloid Est. Besides journalism, he had been writing poetry, and later published also novels and prose works. His wife, typographer Vera Csillag designed the cover of his book entitled Strófák. In 1939, the Est newspapers were closed and Bálint was left without a job. He was occasionally publishing articles in Az Újság, Népszava and Magyar Csillag. In 1939, he tried to organize the family’s emigration to England, but as he failed to find a source of livelihood, he returned to Budapest. Between 1938 and 1940, he was called up several times for military service, and from 1941 he was called up for auxiliary labor service. In April 1942, he was arrested on made-up charges and spent six months in custody. He was then assigned to a special penal labor service company. They were sent to Ukraine at the end of November 1942, and Bálint died near Voronezh, Russia, on January 21, 1943.

Bálint György 1934-ben //  György Bálint in 1934
Fotós: Zinner Erzsébet
© MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Bálint György riportúton // György Bálint en route for making a report
© MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Bálint György interjút készít dr. Tien Fong Csieng kínai követtel 1936-ban // György Bálint interviews Dr Tien Fong Chieng Chinese Ambassador in 1936
© MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Az Új magyar líra című est műsora. Budapest, 1934
A Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezett programon Zsolt Béla, Fenyő László, Bálint György és Sárközi György műveit is előadták.
//
The program of the New Hungarian Lyre evening. Budapest, 1934
The main program in the main hall of the Music Academy included works by Béla Zsolt, László Fenyő, György Bálint and György Sárközi.
© MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Bálint György katonaruhában // György Bálint in military uniform
© MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Bálint Györgyöt 1942 októberében munkaszolgálatosként Ukrajnába hurcolták, ahol a következő évben életét vesztette. Barátjáról Radnóti Miklós emlékezett meg az Ötödik ecloga című versében.
//
In October 1942, György Bálint was sent to perform forced labor service to the current Ukraine, where he died the following year.
His friend was remembered by Miklós Radnóti in his poem The Fifth Eclogue.

Szomory Dezső (Pest, 1869 – Budapest, 1944)

A Weisz Mórnak született Szomory Dezső a századforduló egyik legismertebb drámaírója lett. A kegyesrendi gimnázium elvégzése után három évig zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, majd hirtelen fordulattal újságíróként kereste a megélhetést. Tizenhat évesen írta első drámáját és 1908-ban csatlakozott az újonnan alapított Nyugat folyóirathoz. A két időpont között számos lapnak dolgozott (Nemzet, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Élet), majd a katonai szolgálat elől Franciaországba költözött, és csak 1906-ban tért haza – már Angliából. A modern társadalmi átalakulás konfliktusai érdekelték. Számos műfajban alkotott, de a legnagyobb sikereit novelláival és színműveivel aratta. A zsidóellenes törvények miatt műveit nem játszották, és rendszeres céltáblájává vált a kormány- és nyilaspropagandának. Nem érte meg a felszabadulást, egy Pozsonyi úti védett házban 1944. november 30-án éhen halt.

Dezső Szomory (Pest, 1869 – Budapest, 1944)

Born as Mór Weisz, Dezső Szomory became one of the best-known playwrights of the turn of the century. After graduating from high school, he studied composition at the Music Academy for three years. Nevertheless, as a young adult he earned his living as a journalist, working for several newspapers (Nemzet, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Élet). In 1890, he moved to France to avoid military service, then lived for a while in London, from where he returned home only in 1906. In 1908, he joined the newly founded literary journal Nyugat. He was interested in the conflicts of modern social transformation. He wrote pieces in many genres, but achieved his greatest success with his short stories and theatre plays. Due to the Second anti-Jewish Law, his works were hardly performed from 1940 onwards, and he became a regular target of anti-Jewish propaganda by the government and the Arrow Cross. He did not live to see the liberation, and died of starvation in a protected house on Pozsonyi Street on November 30, 1944.

Szomory Emil (Pest, 1872 – Auschwitz, 1944)

Szomory Dezső drámaíró három évvel fiatalabb öccse, születési nevén Weisz Emil újságíró – hírlapíró több operett és színmű, és Sorry néven színi kritikák szerzője. 1891-től dolgozott folyóiratoknak. A Magyar Nemzet, majd 1903-tól Az Újság című esti napilap munkatársa volt, 1918-tól az újság színházi rovatvezetőjeként. Az első világháborúban haditudósító, a második világháborúban a hetvenkét éves sokoldalú szerző „ellenség” volt, 1944-ben deportálták és Auschwitzban meggyilkolták.

Emil Szomory (Pest, 1872 – Auschwitz, 1944)

Born as Emil Weisz, he was the playwright Dezső Szomory’s younger brother. He was a journalist and the author of several operettas and plays, and countless theatre reviews under the pen-name “Sorry”. From 1891, he worked for periodicals and later for the daily Magyar Nemzet. From 1903, he was the journalist of the evening newspaper Az Újság, where he also became the leading theatre columnist. During the First World War, he was a war correspondent, while during the Second World War, he became a “public enemy”. At the age of seventy-two, the versatile author was deported and murdered in Auschwitz in 1944.

Szomory Dezső regény- és drámaíró //
Dezső Szomory novelist and playwright
Kabos Endre: Az Érdekes Ujság Decameronja (1913-16) //
Endre Kabos: Decameron of the Interesting Newspaper (Érdekes Ujság )(1913-16)
© OSZK Törzsgyűjtemény

Szomory Dezső író, újságíró a Péntek este című színművének próbáján a Bethlen Téri Színházban 1935-ben. A rabbi szerepében Beregi Oszkárt láthatta a közönség, a darabban keresztény férfibe szerelmes lányát Dobos Annie alakította a színpadon.
//
Dezső Szomory at the rehearsal of his play entitled “Friday Evening" at the Bethlen Square Theatre in 1935. The audience saw Oszkár Beregi in the role of the rabbi, while Annie Dobos played the role of his daughter in love with a Christian man.
© Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből

Lakatos László (Budapest, 1881- Nizza, 1944)

Lakatos (Kellner) László bankhivatalnokként kezdte pályáját, majd 1903-tól újságíróként fővárosi lapoknál dolgozott, emellett műfordítással foglalkozott. A Világ és a Magyarország című lapokat szerkesztette. Helyet az ifjúságnak című darabját nagy sikerrel játszották, több színműve külföldön is sikert aratott. Szatirikus hangú írásaiban a nagypolgári életet bírálta. A második világháború idején Franciaországba emigrált, ám a Gestapo elől menekülve önkezével vetett véget életének Nizzában 1944-ben.

László Lakatos (1881-1944)

He started his career as a bank clerk, but later worked for several Budapest newspapers. He edited such popular newspapers as Világ and Magyarország. His play entitled “Place for Youth” was a great success, and several of his other plays were also successful abroad. In his satirical writings, he criticized the bourgeois lifestyle. He emigrated to France during the Second World War, but died in Nice in 1944 while fleeing the Nazi German troops.

Lakatos (Kellner) László újságíró, író, műfordító portréja //
Portrait of László Lakatos (Kellner), journalist, writer, literary translator
Kabos Endre: Az Érdekes Ujság Decameronja (1913-16) //
Endre Kabos: Decameron of the Interesting Newspaper (Érdekes Ujság )(1913-16)
© OSZK Törzsgyűjtemény

Lengyel Ernő (Temesvár, 1885 – ? , 1944)

A temesvári rabbi, Lőwy Mór és Perls Hermina házasságából született. Szülővárosából egyetemre Kolozsvárra és Budapestre ment és jogi doktorátust szerzett. Az újságírást már a Kolozsvári Hírlapnál elkezdte, és ez lett a hivatása 1911-es diplomaszerzése után. Olyan neves liberális lapoknál dolgozott, mint A Hét, a Pesti Napló és Az Est, de mellette írt az Egyenlőségbe és Az Újságba. Elsősorban vezércikkeiről és a napi politikai események elemzéséről vált ismertté. 1939-től számára is szűkült a tér, utolsó éveiben Az Újság mellett csak a Magyar Zsidók Lapjában publikálhatott. 1944. november 25-én hurcolták el a nyilasok, halála pontos körülményei ismeretlenek.

Ernő Lengyel (Temesvár, 1885 – ? , 1944)

Born of the marriage of the Temesvár rabbi Mór Lőwy and Hermina Perls. He studied at the universities of Kolozsvár and Budapest, and earned a doctorate in law. He started his journalist career at the local Kolozsvár Hírlap. However, later he worked for renowned liberal newspapers such as A Hét, Pesti Napló and Az Est, but he also wrote articles for the Neolog Jewish journal Egyenlőség and Az Újság. He became primarily known for his editorials and analysis of daily political events. From 1939 onwards, the publishing sphere became radically limited for him, and in his last years he could only publish in the Magyar Zsidók Lapja (Hungarian Jews’ Journal) and Az Újság. On November 25, 1944, he was abducted by an Arrow Cross militia, but the exact circumstances of his death are unknown.

Lengyel Ernő újságíró
Ernő Lengyel journalist
© ADT

Újságíró bál a Vigadóban, 1937
Schäffer Gy. felvétele
//
The Journalists’ Ball in the Vigadó ballroom, 1937
Photo by Gy. Schäffer
© Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ

Harmincéves kihagyás után 1937-ben rendeztek újra újságíró bált a Duna-parti Pesti Vigadóban, amelyen Darányi Kálmán miniszterelnök és a kormány tagjai is részt vettek. Az estélyre a fotón is látható, díszruhába öltözött hajdúk kísérték be a vendégeket.

In 1937, after a thirty-year-long break, a journalists’ ball was held in the Pesti Vigadó on the banks of the Danube, attended by Prime Minister Kálmán Darányi and members of the government. The guests were escorted to the ball by the so-called hajdúk (members of a traditionally ornamented army unit), dressed in their decorative uniforms, as shown in the photo.