Összefoglaló:
Az isteni kinyilatkoztatást és a vallási hagyományokat egy változó, sokfélévé váló világban zsidómértékké tevő közösséget 19. század végi, 20. századi életvilágát vizsgálja a kutatás, amely egyúttal több kiállítás és projekt alapkutatásának részt képezi. A történelmi Magyarország vidéki zsidóságát az orthodox zsidóság képezte, nagyvárosi közegben viszont az újítás, a hagyományok újragondolása és szelektálása, a vallásreform került fővonalba.
A fővárosi zsidóság egyediségét az a kettősség adja, hogy mindvégig kapcsolatban maradt hagyományos vidéki gyökereivel és közép-európai kibocsátóhelyeivel, de áthatotta az a modern polgári életforma, ami a fejlődő Magyarország fővárosának középrétegeit jellemezte a 19. század utolsó harmadától. A levéltári kutatómunka intézményi és közösségi stratégiákat tár fel, és a családi élet szintjén vizsgálja meg a budapesti orthodox zsidóságot.