A kutatás során azt vizsgálom, hogy az 1944-ben, a román-magyar határon történő illegális határátlépések milyen mentési és menekülési kilátásokkal bírtak. A kutatás eredményeit összevetem a széles körben elterjedt és egyes tudományos körökben elfogadott feltételezéssel, miszerint a holokauszt idején a zsidó vezetők aktív közreműködésével több ezer ember menekülhetett volna meg a magyar-román határon keresztül. Ezenfelül, a következő kérdésekre keresem a választ: Mely időszakban, és milyen mértékben gyűjtöttek bátorságot az emberek az illegális határátlépés megkísérléséhez? Milyen feltételek biztosíthatták a sikert? Hogyan zajlottak pontosan az illegális határátlépések? Kik és milyen szervezetek vettek részt a mentésekben? Milyen magatartást képviseltek a román és magyar hatóságok a jelenséggel, valamint az elfogott menekültekkel szemben?

A téma három nézőpont és az ezekhez kapcsolódó forrásegység szempontjából vizsgálható: először a cionista mozgalom mentőakciói alapján, amelyek jelentős szerepet játszott a zsidómentésekben. Itt a cionista mozgalom és a különböző mentőbizottságok Izraelben felelhető dokumentumaira támaszkodom. Másodsorban a román és magyar hatóságok illegális határátlépésekkel és a menekültekkel szembeni magatartását elemzem, különös tekintettel a román fél hozzáállására, amely az idő előrehaladtával sokat enyhült a kezdeti szigorú intézkedésekhez képest. Ebben az esetben a hatóságok hivatalos iratai, rendeletek szövegei és intézmények dokumentumai lesznek segítségemre. Harmadszor pedig a menekültek személyes tapasztalatait vizsgálom, kitérve a tömeggyilkolásgokról hozzájuk eljutó információkra és azok alapján meghozott döntéseikre. Az utolsó szempont memoárok, interjúk és egyéb személyes dokumentumok elemzésén keresztül adnak betekintést a menekültek félelmeibe, reményeibe és várakozásaiba.