Baumhorn Lipót építész gyönyörű alkotását, a Páva utcai zsinagógát és ennek történetét bemutató kiállítás felállításán dolgozik a Holokauszt Emlékközpont. Az előreláthatóan az év végén megnyíló kiállítás elkészítéséhez gyűjtjük a fellelhető tárgyi emlékeket, dokumentumokat, fényképeket és visszaemlékezéseket. Az erre vonatkozó felhívás a lap alján található.

Baumhorn Lipót Kisbéren született 1860. december 28-án. Középiskolai tanulmányait Győrben, a főreáliskolában végezte, majd 1878-tól a bécsi Technische Hochschule Bauschule építész hallgatója Itt ismerkedett meg a neoreneszánsz és a keleties formavilág elemeivel, amelyek oly erősen hatottak a kor historizáló stílusban alkotó építészeire, így az ő munkássága is.
A Bécsi Műegyetem befejeztével visszatért Magyarországra, ahol ebben az időben egyrészt az akadémikus jellegű, Alpár Ignác nevével fémjelzett historikus irányzat, másrészt a nemzeti stílust képviselő Lechner Ödön népművészettől áthatott, szecessziós iskolája közül választhatott.
1883-tól Lechner Ödön és Pártos Gyula budapesti tervezőirodájában helyezkedett el. Az itt töltött közel 12 év hatott saját építészeti stílusára. Jellemző rá például a homlokzatokon hangsúlyos függőleges tagoló elemek, falsávok, a tetőgerincen végigfutó csipkés pártasorok, vagy a téglaívek alkalmazása.
1888-ban nyeri el első önálló megbízását, az esztergomi zsinagóga megtervezését. Ezt követően még közel 21 új zsinagóga építése, és több felújítása, bővítése fűződik a nevéhez. Erről egy 1927-es interjúban így nyilatkozik: 
„Engem úgy fog elkönyvelni a magyar építészet krónikása, mint aki a zsinagógaépítészet szerelmese vagyok. Ez igaz is. De azért a profán-építészetet nemcsak nagyra becsülöm, hanem egész erőmmel csináltam is. Tévedés volna azt hinni, hogy en mást sem csináltam, mint zsidó-templomokat. Kivált Szegeden és más vidéki városokban van számos banképületem, bérpalotám, s ezekben is mindig a célszerűség és modernség gondolatat igyekeztem megvalósítani.”

A Páva utcai zsinagóga Baumhorn egyik kései, érett alkotása. A templom, amelyet 1924 januárjában szentelték fel, 1944-ig működhetett. 1944-45-ben internálótáborként használták, majd 1945-től alkalomszerűen ismét tartottak itt istentiszteletet. 1990 után az épületet zsidó ifjúsági szervezetek használták.  
1999-ben az ekkorra már igen lepusztult állapotban lévő épületet a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége felajánlotta az épületet a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány céljaira. A műemléki felújítás 2003-ban kezdődött meg.
Szeretnénk minél látványosabban bemutatni az épület majd száz évének történetét. Ehhez szeretnénk összegyűjteni azokat a tárgyakat, fényképeket, dokumentumokat, újságcikkeket és személyes visszaemlékezéseket, amelyek az épületről, az itt zajló vallási, kulturális és közösségi életről szólnak, ezt illusztrálják. Kérjük, támogassák erőfeszítéseinket.