Időpontja: 2011. augusztus 26. 9:00 és 10:00

A Holokauszt Emlékközpont a Kamenyec-Podolszkij-i tömeggyilkosság 70. évfordulóján a Rumbach utcai zsinagógánál elhelyezett emléktáblánál és a Holokauszt Emlékközpont belső udvarán rendezett gyász megemlékezést. Magyarország Kormánya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Páva utcai zsinagóga falán elhelyezett emléktáblával adózott az áldozatok emlékének. Az évforduló tiszteletére nyílt meg a tragikus eseményeket, s azok előzményeit bemutató „Hontalanul/Védtelenül – Deportálások 1941 nyarán” című kamarakiállítás. Képgaléria>>

2011. augusztus 26-án 9 órakor, a Rumbach utca zsinagóga bejáratánál 1991-ben avatott emléktáblánál Dr. Botos János, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatóhelyettese emlékezett meg a 70 éve történtekről, majd a jelenlévők leróhatták kegyeletüket az áldozatok előtt.

Délelőtt 10 órakor a Holokauszt Emlékközpont belső udvarán emléktábla avatásával folytatódtak az évfordulós megemlékezések. Magyarország Kormánya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium emléktáblával adózott a közel húszezer áldozat emlékének. A kormány nevében avató beszédet mondott Dr. Latorcai Csaba nemzetiségi és civil

társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár (KIM). „Soha nem szabad elfelejteni a Kamenyec-Podolszkijban történt tragédiát, amely során mintegy húszezer deportált, védtelenné, hontalanná vált zsidó embert öltek meg.”

Ahelyettes államtitkár rámutatott: aki a múltat elfelejti, és saját népének történetét nem tiszteli, nem érdemes arra, hogy a jövő által felkínált lehetőségekkel éljen.

“Ezt a tragédiát soha nem felejthetjük, hogy okuljunk és tanuljunk, hogy megtaláljuk a helyünket a jövőben. Az emlékközpont élő felkiáltójelként őrzi a holokauszt fájdalmas emlékét”. Felvetetette azt a kérdést is, hogy “hol volt Isten és az ő ereje a holokauszt idején”, ugyanis “emberi elmével nehéz hinnünk, hogy a Teremtő azokban a napokban sem feledkezett meg az emberekről“, pedig “Isten ott volt a szenvedőkkel (…) és ott volt az igazak szívében is, akik vállalták a legnagyobb kockázatot (…) és eszközök tudtak lenni, hogy az ég szélére taszítottak számára a túlélés reményét segítsék”.

Az embermentők előtt, mint Raoul Wallenberg és Slachta Margit, fejet kell hajtani, mert ők “emberek tudtak maradni az embertelenségben” – tette hozzá.

Fodor Gábor fuvolaművész műsorát követően Prof. Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a szemtanúk nemzedékének nevében emlékezett a 70 éve történtekre. Szemtanúk visszaemlékezéseit felidézve elmondta: „1941-ben, ezekben a napokban az állampolgárságukat igazolni nem tudó, alkalmatlan alattvalókat Kőrösmezőre szállították, ahol a semmi várta őket. Több ezren vesztek oda, s csak néhányuknak – az ott lévő katonák közreműködésével – sikerült elbújniuk a visszafelé induló vonaton, s beszámolni a történtekről.” Schweitzer József nyugalmazott főrabbi megemlékezett Slachta Margit, katolikus női rendfőnök áldásos tevékenységéről is, aki többször is tiltakozott a minden állampolgári és emberi jogot megsértő kitoloncolások, kegyetlenkedések ellen.

Az évforduló alkalmából kamarakiállítás készült (Csató Mihály munkája), melyet Prof. Dr. Szita Szabolcs DSc, a Holokauszt Emlékközpont megbízott ügyvezető igazgatója nyitott meg. Beszédében elmondta, hogy „..a kiállítás a magyar zsidóság modern kori tragikus történetének egy felejthetetlen mozzanatát örökíti meg. Azt az időszakot, amikor az asszimilációs szerződés megszűnt, a magyar társadalom pedig a zsidóságra hárította a felelősséget a társadalom minden bajáért, mindenért, ami elromlott, ami elveszett. A zsidók bűnbakként való beállítása bármikor felhasználható hatékony eszköznek bizonyult. Kiknek mindennapi előnye, másoknak politikai haszna származott belőle.(…) A zsidó elit képtelen volt felfogni, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. A populista antiszemitizmus 1939-40-ben vad indulatokat korbácsolt fel, Szálasi idején pedig új vádakkal egészült ki.” A jelenre utalva Szita Szabolcs elmondta: „A bűnbakképzés társadalomlélektani folyamat, mely az európai társadalomban a mai napig jelen van. Kamenyec-Podolszkij története égbe kiáltó figyelmeztetés, fontos jel, intő tanulság. A kiállítás és az emléktábla avatása pedig fontos állomása a hazánkban évtizedek óta elmaradt szembenézésnek.”

A megemlékezések rendezői

Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, Antall József Tudásközpont, Budapesti Holokauszt Intézet, Carl Lutz Alapítvány, Emlékezés 1944-2004 Közhasznú Alapítvány, Keresztény–Zsidó Társaság, Mensch Nemzetközi Alapítvány, Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete, Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete,

Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány, Történelemtanárok Egylete.

A kiállítás készítője:

Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány

Nyomdai munka: Gabbiano Print Kft.

Köszönjük a BTM Kiscelli Múzeumnak, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a segítségét.