A Holokauszt Nemzetközi Emléknapján, január 27-én kiállításmegnyitóval, emlékgyűléssel és monodráma-bemutatóval tisztelegtünk a holokauszt áldozatai emléke előtt.
Az idei rendezvény Auschwitz felszabadítása 75-ik évfordulója jegyében telt. Ezt tükrözte a Holokauszt Emlékközpont zsinagógájában megnyílt időszaki kiállítás is, melyet az Emlékközpont az Orosz Holokauszt Oktatási és Kutatási Központtal közösen készített. A tragédia paneleken bemutatott történetét az elhurcoltak által hátrahagyott, vagy a kevés túlélő által Auschwitzból hazahozott tárgyak, dokumentumok teszik szemléletessé.
A megemlékezés megnyitásakor Dr. Kovács Tamás, az Emlékközpont igazgatója kiemelte, nem lehet elégszer és eléggé hangsúlyozni, hogy az Auschwitzban elpusztított áldozatok harmadát a korabeli Magyarország területéről deportálták. Ezeknek az embereknek az egyetlen bűnük az volt, hogy zsidónak vagy romának születtek, esetleg valamilyen más szempontból nem tetszettek a birodalom vezetőinek. Fontosnak nevezte, hogy a háború után született generációk is megismerjék a holokauszt teljes történetét, hátterét és utóhatásait.
A megemlékezésen Vadlövő Judit, az ENSZ Információs Szolgálata magyarországi képviselője felolvasta António Guterres ENSZ-főtitkár emléknapi üzenetét. A főtitkár szerint 75 évvel ezelőtt a világ elborzadt, amikor fény derült a nácik bűneire. E borzalmakat követően jött létre az Egyesült Nemzetek Szervezete azzal a céllal, hogy “az országok megleljék egymást a békében” és hogy soha ne ismétlődhessen meg hasonló, emberiesség elleni bűncselekmény. António Guterres üzenetében rámutatott, hogy 75 év elteltével újra vannak neonácik és olyanok, akik a fehérek felsőbbrendűségét hirdetik, valamint továbbra is megpróbálják a holokauszt súlyát kisebbíteni, és az elkövetők felelősségét tagadni vagy csökkenteni. “Ahogyan azonban kitart a gyűlölet, úgy kell kitartania az elhatározásunknak is, hogy fellépjünk ellene” – írta az ENSZ-főtitkár.
Magyarország kormánya nevében Latorcai Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériumának közigazgatási államtitkára köszöntötte a megemlékezőket. “Tanuljunk a múltunkból, mert jövőnk csak abban az esetben lesz, ha a jelent úgy formáljuk, hogy régi hibáinkat és bűneinket nem követjük el újra” – mondta az államtitkár.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: 75 évvel a második világháború vége után ismét világszerte növekszik az antiszemitizmus. A növekvő idegengyűlölet és a mások iránti gyűlölet együtt jár a holokauszt tagadásával és relativizálásával. Hangsúlyozta: az antiszemitizmus nemcsak a zsidó nép problémája, hanem elsősorban azé a társadalomé, amelyben megjelenik. Az antiszemitizmus ugyanis előfutára lehet másfajta, a társadalom stabilitását veszélyeztető diszkriminációnak, gyűlöletnek, ami elsősorban azokat sújtja, akik mások, mint a társadalom többsége. Az antiszemitizmus elleni küzdelem tehát nemcsak a zsidó nép, hanem az egész világ érdeke – mondta az izraeli nagykövet.
Vlagyimir Szergejev, Oroszország budapesti nagykövete kiemelte: büszkék apáikra, nagyapáikra és dédnagyapáikra, akik felszabadították “Hitler egyik legnagyobb halálgyárát”, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábort. Kiemelte, hogy 75 évvel ezelőtt, január 18-án a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel a budapesti gettót is, ahol 70 ezer embert tartottak fogva. A magyar fővárosért vívott harcokban 50 ezer szovjet katona esett el, összesen pedig több mint 100 ezer szovjet katona nyugszik magyar földben. “Ők az életüket áldozták, nekünk pedig az a kötelességünk, hogy sose felejtsük el azt, ami az 1930-as és az 1940-es években történt” – hangoztatta Vlagyimir Szergejev.
A megemlékezés hangulatához Farkas Róbert hegedűművész, a Budapest Bár együttes vezetője járult hozzá az általa választott zenei betétek előadásával.
A megemlékezés végén kádist mondott Radvánszki Péter Simon, a Páva utcai körzet rabbija, a résztvevők pedig mécseseket helyeztek el az áldozatok emlékfalánál.