Huszonöt éve, 1990. december 7-én alakult meg a Holokauszt Emlékközpont jogelődje, a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs központ.

Az évtizedekig tartó csendet megtörve, a nyolcvanas években mind gyakrabban jelentkező, a múlt feltárására irányuló kezdeményezéseket felkarolva tűzte ki célul megválaszolását a legfontosabb kérdésnek: miért történhetett meg, s hazánkban – a „befogadó”, hagyományokban gazdag országban – hogyan mehetett végbe ez a rémtett?

Magyarázni lehet, de válaszolni nehéz. Sorolhatjuk a nemzetközi és hazai politikai és magatartásbeli tényezőket, az európai háború iszonyú tényeit, a német birodalmi nyomást, a megszállást és következményeit. De tény, hogy a magát keresztény-nemzetinek valló magyar állam hatékony és átfogó segítséget adott közel félmillió ártatlan polgárának idegen államba való kiszállításához, iparszerű vagy kényszermunkával történt megsemmisítéséhez. Ezzel összefüggésben pedig nem csak áldozatokról és tettesekről beszélhetünk. Létezett egy hatalmas, passzív tömeg is, amelynek szeme előtt játszódott le a zsidók gettóba zárása, elhurcolása, Dunába lövése.

1989-ben alig harmincan voltak, akik a hazai politikai rendszerváltás – számos ellentmondással terhes forgatagában – együtt indultak a modernkori népirtással való következetes szembenézés, a korábbi elhallgatás legyőzése, az ártatlanul üldözöttek és legyilkoltak ügyében az új, szervezett kiállás nehéz útján. Kételkedés nélkül, emberi-erkölcsi tartással és összefogással vállalták a Magyar Auschwitz Alapítvány létrehozásának felelősségét, az alapítás minden következményét.

1991-ben indult a kirekesztő törvénykezéshez és következményeihez, a munkaszolgálat, a deportálás, az embermentő ellenállás és az üldöztetés utóélete történetéhez tartozó komplex gyűjtemény létrehozása, a folyamatos kutatómunka. A kuratórium arról határozott, hogy a célokat tudományos és ismeretterjesztő kiadványok, dokumentum-kötetek, oktatási segédanyagok, folyóirat és hírlevél megjelentetésével, kiállítások, konferenciák szervezésével, iskolai pályázatok, művészeti alkotások létrehozásának ösztönzésével, megemlékezések rendezésével, emléktáblák létesítésével, emlékérmek kibocsátásával, sokféle más kezdeményezéssel valósítja meg.

Az Alapítvány 2002-től tevékenységét az államilag létrehozott Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány formájában folytatta. A Közalapítvány 2004 óta működteti a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot. A jelentős társadalmi viták nyomán létesült intézmény működése négy, azonos fontosságú pilléren nyugszik, a gyűjteményen, kutatáson, oktatáson-múzeumpedagógián és az áldozati nevek gyűjtésén, rögzítésén.

A negyedszázados tevékenységre visszatekintve hangsúlyoznunk kell, hogy z eddigi eredmények, sikerek csak alapjául szolgálhatnak a további erőfeszítések színvonalasabbá tételére. A történtek valós feltárásáért és megörökítéséért, az emlékközpontnak nevezett nemzeti emlékhely kialakításáért, elfogadtatásáért sokat kell még tenni.

Az elmúlt huszonöt év kihívásainak, erőfeszítéseinek, sikereinek történetét, a közeljövőre vonatkozó terveket a csatolt dokumentumban olvashatja.