Kutatás és emlékezet: Bergen-Belsen

A Bergen-Belsenbe került magyar deportáltak emlékezete és sorsuk kutatása a témája annak a könyvbemutatónak és panelbeszélgetésnek, amelyet 2015. november 26-án, 16 órai kezdettel tartunk a Holokauszt Emlékközpontban. Megemlékezünk az egyik legaktívabb túlélőre, aki sokrétű tevékenységével hozzájárult az elhunytak emlékezetének ápolásához és bemutatunk két kötetet, amely a tábort megjárt Székely-család levelezését és Weiczner Jenő naplóját tartalmazza.

Dr. Dénes György  túlélőként és történészként évtizedekig gyűjtötte a háború áldozatainak adatait, történelmi előadások sorát tartotta hazai és németországi egyetemeken. Életét meghatározta, hogy a II. világháború idején Bergen-Belsenbe, a hírhedt német koncentrációs táborba hurcolták, ahol a történetírók által kevésbé ismert „Magyar láger”-be került. Elismerésre méltóan kutatta a második világháború áldozatainak sorsát. Iratgyűjteménye könyvtárnyi terjedelmű, melynek jelentős részét a Holokauszt Emlékközpontnak adományozta és Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága (NÜB) első elnök-helyetteseként és a NÜB Bergen-Belseni Táborcsoportjának vezetőjeként előadásokat tartott az Emlékközpontban. Német történésztársaival együttműködve ápolta és előmozdította a magyar-német tudományos kutató és emlékezetmegőrző kapcsolatokat. A Német Szövetségi Köztársaság elnöke kiemelkedően értékes és eredményes munkásságáért a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Érdemkereszt a Szalagon rendjelével tüntette ki 2012-ben. Dr. Dénes György 2015 áprilisában, életének 91. évében hunyt el.

A Holokauszt Emlékközpont munkatársai Táborok tükrében – A Székely-család levelei a munkaszolgálat és a deportálás idejéből címmel publikált munkája a Gyűjteményben őrzött értékes hagyatékból készült forráskiadvány. Székely Károlyt és lányát, Magdát szintén a bergen-belseni táborba hurcolták. Történetüket az teszi különlegessé, hogy ugyan két különböző táborrészbe kerültek, mégis egymásra találtak, sőt, levelezésbe kezdtek. A szögesdrót kerítéssel elválasztott barakktáborok között illegálisan cikázó, apró papír-fecnikre írt üzenetek a deportált-lét unikális forrása és egyben a kiszolgáltatottság, a fizikai és lelki szenvedés drámai megfogalmazása is. A titkos családi levelezés a táborban szenvedők történetének unikális forrása. A kutatás és a gyűjtés mai állása szerint nem tudunk hasonló forrás fennmaradásáról.

A kötet tartalmazza a családi hagyaték unikális fotóit, leveleit, és a családtörténet megértését egy bevezető tanulmány is segíti. A kötet elkészülése egy hosszú folyamat eredménye, amely a gyűjtőmunkától, a feldolgozáson, leltározáson, digitalizáláson, interjúzáson és a történeti kutatáson át a szövegek gondozásáig, a tanulmányok megszületéséig ível. A történeti muzeológiai feltárás és elemzés során kikerekedő családtörténet a holokausztnak az úgynevezett „alulnézeti perspektívából” történő megközelítését szeretné erősíteni.

Weiczner Jenő: „Ez most a sorsod kiüldözött zsidó” Napló, 1944–1945. című memoárja a Wesley János Kiadó gondozásában jelent meg. A Weiczner-család a szarvasi gettó, a szegedi cukorgyár borzalmai után azon öt szerelvényre került fel, amely a vidéki zsidóság töredékét nem Auschwitz-Birkenauba, hanem az ausztriai Strasshofba szállította. December 7-én kerültek Bergen-Belsenbe. Ez a transzport a tábori viszonyokhoz képest valamivel jobb körülmények közé került, az úgynevezett Sonderlagerbe. A családok együtt maradhattak, dolgozniuk nem kellett, csomagjaikat megtarthatták, ugyanakkor az éhezés, a fagyás és a kiszolgáltatottság itt is mindennapos volt. A feltételek lehetővé tették, hogy Weiczner naplót vezessen, amelybe nagyon érzékletesen vetette papírra a magyar foglyok tábori hétköznapjait. A kötetet Misur Zsuzsa, a NÜB Bergen-Belseni táborcsoportjának a vezetője, Weiczer Jenő unokahúga méltatja.