Wittman Rezső (művésznevén: Gatto Nero) (1889-1972) a 20. századi Magyarország legjelentősebb karikaturistái közé tartozott, aki sajátos, egyéni stílussal jelenítette meg korának jelentős művészeit, közéleti személyiségeit. A Holokauszt Emlékközpont és a Magyar Nemzeti Múzeum a „modellek” valóságos fotóit a karikatúrákkal szembesítő kamarakiállítást rendez.

A politikusokat, magyar háborús és népellenes bűnösöket bemutató 12 darabos képeslap-sorozata, az emlékközpont legfrissebb szerzeményei és a „modellek” valóságos fotói együtt kerülnek bemutatásra az Arcvonalak címet viselő kamarakiállításunkon . A karikatúrákat elsőként a Múzeumok Őszi Fesztiválján láthatják az érdeklődők. A kiállítást az alkotót és a karikatúrák történelmi hátterét bemutató tárlatvezetés kíséri, melyhez előzetes bejelentkezés szükséges.

GATTO NERO (WITTMANN REZSŐ) 1889-1972

A Gatto Nero (Fekete Macska) művésznevet használó karikaturistáról nagyon keveset tudunk. Eddig legismertebbek 1948-ban készült pasztelljei voltak: színészekről készült karikatúrák, amelyek egykor az Operett presszó falán függtek. 2007 tavaszán a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállításának eredményeképpen ezeket szélesebb közönség ismerhette meg.

2010-ben árverésen tűntek fel politikai témájú karikatúrái. Ezek az 1930-as és 1940-es évek főbb politikai szereplőiről készültek. Egy részük levelezőlapként, más részük pedig színes nyomatként került forgalomba. Elképzelhető, hogy egy album számára készültek. Egy másik, csaknem teljes sorozat a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Tárában is megtalálható. Mindezek alapján feltételezhető, hogy további példányok is létezhetnek és felbukkanhatnak a műkereskedelemben.

A népbírósági perek szereplőiről készített karikatúrák is képeslapok, de keletkezésükről nem tudunk semmit. A Holokauszt Emlékközpont 2010-ben szerezte meg ennek a karikatúra-sorozatnak egy példányát. Kérdés, hogy megrendelésre készültek-e, vagy a színész-karikatúrákhoz hasonlóan csak önmaga szórakoztatására rajzolta-e meg őket a művész. Szemben a műfaj árnyalt, humoros ábrázolásra épülő hagyományaival, a népbírósági perek szereplőiről készült karikatúrák esetében a negatív vonások eltúlzott hangsúlyozása lett a legfőbb cél.

A karikatúrákról

Az Emlékközpontban most megnyíló tárlaton néhány ismert külföldi politikus (Mussolini, Hitler, Roosevelt, Churchill)karkatúrái mellett az 1945-ben kezdődő népbírósági perek során Magyarországon perbe fogott és elítélt legismertebb politikusok karikatúrái és archív fotói láthatók. Egyebek mellett Bárdossy László, Imrédy Béla és Sztójay Döme volt miniszterelnökök, Szálasi Ferenc nyilas „nemzetvezető” és felesége, Lutz Gizella, Rajniss Ferenc és Kolosváry-Borcsa Mihály szélsőjobboldali újságírók, Hain Péter, a magyar Gestapo néven hírhedtté vált Állambiztonsági Rendészet vezetője, valamint a magyar zsidók 1944-es deportálását vezénylő trió tagjai: Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkárok.

A magyarországi népbíróságokat 1945-ben azzal a céllal hozták létre, hogy felelősségre vonják a háborús és népellenes bűnök elkövetőit. Tevékenységük valós igazságtételt jelentett a zsidóüldözések és más háborús bűntettek fő felelőseivel szemben. Közülük egyesek külföldre szökve elkerülték a felelősségre vonást, de többségüket elítélték. A népbírósági ítélettel kivégzettek között voltak politikusok, újságírók, katona- és csendőrtisztek. A népbíróságok működését ugyanakkor súlyos ellentmondások terhelték, beleértve a kollektív felelősségre vonás elvét (például a hazai németekkel szemben) és a kezdetektől kommunista befolyás alatt álló rendőrség törvénytelenségeit.

Karikatúrák, politikai karikatúrák

Az első magyar élclap kiadását a regényes élettörténetű Szerelmey Miklós 1845-ben hirdette meg a Pesti Divatlapban az 1833-ban alapított francia Charivari mintájára, azonban nem kapta meg a szükséges hivatalos engedélyt. A forradalom után, 1848. június 15-én került az olvasók kezébe a mintaszám, és ezzel a politikai karikatúra műfaja is megszületett, hiszen a lap elsősorban a forradalom kerékkötőinek kigúnyolását tűzte ki célul, a radikálisok fegyvertársaként. Hetente jelent meg, litográfia illusztrációi máig mintái a politikai karikatúrának.

A 19. század második felében a karikatúra csak az élclapokban megtalálható, szigorúan elkülönülő műfaj volt. 1858-ban Jókai Mór „Üstökös”-e, 1860-ban Tóth Kálmán „Bolond Miská”-ja, majd 1868-ban Ágai Adolf „Borsszem Jankó”-ja, a század második felének ismert és kedvelt élclapjai évtizedekig szórakoztatták a közönséget néhány rövidebb életű próbálkozás mellett. A szerkesztők megrendelték a rajzokat, a témákat pontosan meghatározták, a szöveget megírták és a rajzolóktól rendkívül gyors munkát vártak. Elsősorban politikai karikatúrák születtek, és egyre több lett a belpolitikai témájú gúnyrajz. Ekkor jött létre a karikatúra-portré, amelynek később Gatto Nero a mestere lett. Az első világháborúig nem változtak a műfaj jellemzői.

A két világháború között a politikai karikatúra háttérbe szorult. Ezért a közvetlenül a második világháború utáni, a hagyományokat töretlenül folytató megjelenése a Gatto Nero sorozatban szokatlannak és különlegesnek mondható. Nem is lett folytatása…

A kiállítás kurátora:

Basics Beatrix művészettörténész

Szaklektor:

Csősz László

Archív fotók:

Jalsovszky Katalin

A kiállítás kivitelezője:

Steffanits István

Helyszín:

Holokauszt Emlékközpont zsinagógatér

Támogató:

Magyar Nemzeti Múzeum

A kiállítás része a Múzeumok Őszi Fesztiválja programsorozatának.

Jelentkezés tárlatvezetésre>>

Galériák