Nyolcvan éve, 1938. november 9. és 10. közötti éjszakán csapott nyílt erőszakba az az államilag gerjesztett antiszemitizmus, amely áthatotta a Harmadik Birodalommá vedlett Németország mindennapjait.

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) hatalomra jutását követően egyre több olyan intézkedést hoztak, amely hátrányosan érintette és jogaiban korlátozta a német zsidóságot. Közvetlenül az után, hogy Hitler 1933-ban átvette a kancellári tisztséget, a párt verőlegényei, az SA tagjai támadni kezdték a zsidó boltokat és vállalkozásokat. 1933. április 1-én Hitler a zsidó üzletek országos bojkottjára szólította fel a lakosságot. Egy hétre rá az összes nem-árja köztisztviselőt és jogászt hivatásuk elhagyására kényszerítették. Májusban már a zsidó és más, németellenesnek minősített szerzők könyvei kerültek máglyára országszerte.
A zsidó vállalkozások nem hirdethettek, nem juthattak állami megrendeléshez. A zsidó származásúnak minősülő személyek állandó zaklatásnak voltak kitéve, több város egyszerűen megtiltotta, hogy területére zsidók lépjenek.
1938-ra az öt éven át szított gyűlölet a tettlegességig fokozódott. A szikrát, a végső lökést egy Párizsban élő lengyel/német kötődésű fiatalember, Herschel Grynszpan adta meg. 1938 novemberében kihallgatást kért a francia főváros német követségén. A távollévő nagykövet helyett a képviselet egy fiatal diplomatája fogadta. Grynszpan néhány lövéssel halálosan megsebesítette.
Ezt az incidenst használta fel a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt és november 9. éjszakáján egy országos pogrom erőszakhulláma söpört végig Németországon. Az SA civilbe bújtatott tagjai szétverték a zsidó üzleteket, felgyújtották a zsinagógákat és zsidókat hurcoltak el. A városokban mindenfelé szétszóródott kirakatüvegek törmelékéről kapta az esemény a „kristályéjszaka” nevet. Közvetlenül az események során mintegy száz zsidót öltek meg, sokan pedig később haltak bele az itt kapott sérülésekbe. Mintegy 30.000 zsidót koncentrációs táborba zártak, többségüket csak hosszú hónapok után engedték szabadon. A nácik által okozott károkat a zsidókkal fizettették meg, a zsidó közösségre egy milliárd birodalmi márka összegű büntetést róttak ki.
Az eseményt követően további megszigorítások sújtották a zsidókat; nem lehettek többé vállalkozások tulajdonosai, nem dolgozhattak a kereskedelemben, nem vezethettek gépkocsit, nem látogathattak mozielőadásokat, könyvtárat, a zsidó gyerekek nem járhattak iskolába. A következő év folyamán a 437 ezer fős németországi zsidó közösségből 250 ezren kivándoroltak az Egyesült Államokba, Argentínába, Nagy Brittaniába, Palesztinába és más országokba, amelyek hajlandók voltak befogadni őket. A Palesztinába kivándorlók vihették a vagyonukat, de a más országokba távozók összes vagyonát elkobozta az állam.
Ezzel a brutális eseménnyel kezdődött a történelem legsötétebb korszaka, melynek során az európai zsidóság kétharmadát, mintegy hat millió embert mészároltak le elvakult fajgyűlölet által motivált bűnözők.