Az Osztrák Köztársaság elnöke, Alexander Van der Bellen tudományos munkásságának elismeréseként, valamint Ausztria és Magyarország közötti együttműködés érdekében tett erőfeszítéseinek megbecsüléseként magasrangú osztrák kitüntetésben részesítette prof. Szita Szabolcsot, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját. 

Az érdemrendet Elisabeth Ellison-Kramer magiszter, az Osztrák Köztársaság nagykövete és Regina Rusz magiszter, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatója adták át a nagykövetség rezidenciáján rendezett ünnepségen. 

A kitüntetett történészt osztrák kollégája, Prof. Dr. Wolfgang Bandion történész méltatta. Laudációjában André Heller osztrák művészt idézte, akinek meggyőződése, hogy létezik egy az egész világ által értett közös nyelv, ahogy a „világtörténelem” kifejezés analógiájára ő nevezi egy „világanyanyelv”, és ez az együttérzés. Az együttérzés embertársaink iránt, annak tudatában, hogy a közöny az ember legnagyobb bűne. Részlet Prof. Bandion laudációjából:
„Kedves Szabolcs! A közönyt mindig gyűlölted. Az egész tudományos életed, együttérzésed az embertelenség áldozatainak szentelted, azoknak az embereknek, akiknek a szükség, a megpróbáltatás óráján nem volt segítségük. (…) Szita Szabolcsot ebben a körben nem kell bemutatnom. Számtalan könyvben, publikációban, előadásban mutatta be az üldözés történetét, és sosem felejtette el felhívni a figyelmet az aktuális vonatkozásokra, számok mögött kiemelni az embert és megmutatni a hatalom mechanizmusait. (…) Halál és üldöztetés ma is létezik olyan országokban, amik sokszor csupán néhány órányi repülőútra vannak tőlünk. Felelősséget viselünk. Népirtás, üldözés és diszkrimináció a mai napig világszerte létező jelenségek. (…) A jövő nem az, ami megtörténik, hanem az, amivé alakítjuk. (…) Szita professzor sohasem színházi páholyból szemlélte az eseményeket, hanem tudósként és emberként is teljes bevetéssel dolgozott.”   

Válaszában prof. Szita Szabolcs kiemelte, hogy egész munkássága során a felejtés ellen küzdött, azért dolgozott, hogy az emlékezés erejével akadályozza meg a szörnyű tragédia bármilyen formában történő megismétlődését.