Milyen formákat öltött az államhoz való orthodox izraelita lojalitás?
A szétszóratásban a Diná demálchutá Diná – a királyság törvénye törvény, elv volt meghatározó. Az orthodox zsidóság lojális volt az államhoz, de egyben saját érdekeit is képviselte. Jó példája ennek a vallásszabadság kérdése vagy a polgári házasság lehetőségével járó bevett felekezetté nyilvánítás ügye. Az orthodoxia intézményi különválásának apologetikájától kezdve az orthodox szervezet a kor szabadelvű politikai közbeszédéhez csatlakozva sokszor érvelt a lelkiismereti és vallásszabadság gondolatával. Jól tükrözi ezt Gábel Jakab ’A lelkiismereti szabadság és a magyarhoni zsidók szervezése’ című könyvének 1890-es és 1908-as kiadása, vagy az unifikációs törekvések ellenében szóló érvelések. A recepcióval kapcsolatban a zsidóság egészére nézve súlyos aggályai voltak a szerzőnek. Az izraelita felekezet recipiálását végül az állam törvényei iránti tisztelet jegyében vette tudomásul az orthodox hetilap. A problémát a sajtó főként abban látta, hogy lehetőség nyílna a bész dintől, a vallási bíróságtól, függetlenül a házasság polgári felbontására, így az elhagyott feleségek könnyen válhattak volna agunává, rendezetlen körülményeik okán egzisztenciálisan is kiszolgáltatottá, vallástörvényileg pedig feloldhatatlan helyzetben lévőkké.
What forms did orthodox Israelite loyalty to the state take?
The principle of Dina d’malkhuta dina – the law of the kingdom is law – was the guiding principle in the dispersal. Orthodox Jewry was loyal to the state, but it also represented its own interests. A good example of this is the issue of religious freedom or the possibility of civil marriage as a matter of establishing religion. From apologetics for the institutional separation of Orthodoxy, the Orthodox organisation often argued for freedom of conscience and religion, joining the liberal political discourse of the time. This is well reflected in the 1890 and 1908 editions of Jakab Gábel’s book ‘Freedom of Conscience and the Organisation of Hungarian Jews’, or the arguments against the unificationist aspirations. Regarding the reception, the author had serious concerns regarding the reception for Jews on the whole. The reception of the Israelite denomination was ultimately received in a spirit of respect for the laws of the state by the Orthodox weekly paper. The main problem, as the press saw it, was the possibility of a civil dissolution of the marriage, independently of the beth din, the religious court, which would have made it easy for the abandoned wives to become aguna, existentially vulnerable because of their unstable circumstances and in an irresolvable situation according to religious law.