Ünnep, kóserság és reklám

Az ünnep a gyarmatáruk, édességek eladásának lehetőségét hordozta magában. A Meinl cél hanukai kosárral készült a két világháború között. Több gyár – köztük a Stollwerck és a „Szerencsi” is – készített peszahi ritualitásnak megfelelő, homec-mentes (kovásztalan) csokoládét, és 1927-ben megjelent az orthodox kóser cukorka is, a szombathelyi Neustadt Dávid gyárának termékeként. Az orthodox kóser húskészítmények gyártói purimi akciókkal készültek, de 1938-ban a Szent István hét is alkalomnak bizonyult gazdasági eseményként a reklám beli szerepeltetésre. A Kotányi és a Dr. Oetker hirdetései szintén feltűntek ünnepek körül az orthodox hetilapban.

A tejkészítmények modern luxusigényeket kielégítő külön csoportját képezték az orthodox kóser karamellcukorkák, amelyek a modern tömegtársadalom új jelenségei voltak. A szociabilitás és a szabadidő polgári alkalmaihoz kapcsolódó új igényeket elégítették ki az orthodox kóser teasütemények, teakülönlegességek és pótkávék. A tea- és kávéőrlemények nem kívántak külön kósersági igazolást, mivel azokból csupán az aroma oldódott ki. (Zsidó Újság 1928. júl. 6./ 8-9. A kávéházi éttermek idejében – Fekete kávé, tea, tojás – Írta: Welcz Izráel, pesti rabbi.) A teasüteményekbe viszont zsiradék kerülhetett, így gyártásuk rituális ellenőrzést kívánt. A legjelentősebb gyártó „MICHJO” márkanévvel Weisz Mór orthodox kóser keksz-, kétszersült és teasütemények gyára volt. A márkanév a kekszre mondandó áldásra utalt. Az üzem sokrétű termelése különleges igények kielégítésére is szakosodott. A nápolyi és csokoládékülönlegességek, valamint desszertek és piskótagyártmányok mellett rendelésre diétás és diabetikus kétszersülteket is szállított. Készítményei parvek voltak, tejet vagy vajat nem tartalmaztak, így tejes és húsos étkezés után is lehetett őket fogyasztani. Felvidéki megfelelője, Weisz József szigorúan orthodox kóser sütödéje, surányi keksz- és teasütemény üzeme volt. A pörkölt kávébabot cikóriából készült pótkávékkal keverve fogyasztották a két világháború közötti orthodox családok. Ezek szintén rituális felügyeletre szorultak. ORIENT Pótkávé néven a csornai Paskusz Károly (1878-1928), a ’Machziké Hadosz’ újjáélesztője, UHU, majd Manna pótkávéval a budapesti Fodor Jakab és Társa, az érmihályfalvi Beck Pótkávégyár, valamint a sárvári és több kisebb fővárosi pörkölde látta el az orthodoxiát.

Holidays, kosherness and advertising

The feast was an opportunity to sell their colonial goods and sweets. The Meinl target was made with Hanukkah baskets between the two world wars. Several factories, including Stollwerck and “Szerencsi", produced hometz-free (unleavened) chocolate in keeping with Passover rituals, and in 1927 Orthodox kosher candy appeared, the product of Dávid Neustadt’s factory in Szombathely. Orthodox kosher meat products were produced by manufacturers with Purim promotions, but in 1938 St. Stephen’s Week also proved to be an economic event for advertising. Advertisements for Kotányi and Dr. Oetker also appeared in Orthodox weekly newspapers around holidays.

A separate group of dairy products catering to modern luxury demands were the orthodox kosher caramels, a new phenomenon of modern mass society. Orthodox kosher tea cakes, tea specialities and coffee substitutes satisfied new demands associated with sociability and the bourgeois occasions of leisure. The tea and coffee specialities did not require a special kosher certificate, as only the aroma was released from them. 6./ 8-9. Black coffee, tea, eggs – by Israel Welcz, rabbi from Pest.) However, tea cakes could contain fat, so their production required ritual control. The most prominent manufacturer was the factory of Orthodox kosher biscuits, biscuits and tea cakes under the brand name ‘MICHJO’ by Mór Weisz. The brand name referred to the blessing to be pronounced on the biscuit. The factory’s diverse production also specialised in meeting special needs. In addition to the Neapolitan and chocolate specialities, desserts and sponge cakes, it also supplied made-to-order diet and diabetic biscuits. The products were tanned and did not contain milk or butter, so they could be eaten after a dairy or meat meal. Its  counterpart from Szlovenszko, József Weisz’s strictly orthodox kosher bakery, was a biscuit and tea cake factory in Surány. Roasted coffee beans mixed with chicory coffee substitutes were consumed by Orthodox families between the two world wars. These also required ritual supervision. The Orthodox were supplied with ORIENT coffee by Károly Paskusz (1878-1928) of Csorna, the revivalist of ‘Machziké Hados’, UHU, and later Manna by Fodor Jakab and Partners of Budapest, the Beck Coffee Factory in Érmihályfalva, and the roasting houses in Sárvár and several smaller ones in the capital.