A hunfalvi öregdiákok milyen szerepet töltöttek be az orthodox szervezetben?

Groszberg Jenő a Zsidó Újság főszerkesztője és több orthodox publicista hunfalvi öregdiák volt. A hunfalvi ügyek felkarolása és a hunfalvi öregdiákok önszerveződése így hangsúlyosan jelent meg az orthodox szervezet lapjában.

A tanulók a magyarországi jesívákban 13, 16-17 éves fiúk voltak, de 26-28 éves férfiak is jártak ide. A jesívában a viták és a köznapi érintkezésnek nyelve a jiddis volt, amit a tanulók otthonról ismertek. A jesíva fenntartásáról általában nem a hitközség, hanem a rabbi gondoskodott. A hagyományos Talmud-oktatás intézményi-anyagi válságát a két világháború között a Tomhé Jesívosz országos szervezete enyhítette támogató tagdíjaival és felajánlásaival. Némely jelentős jesívánál – mint például a pozsonyinál, hunfalvinál, a pápainál és a vácinál – saját támogatói kör vagy egylet is szerveződött hasonló céllal, az öregdiákokból.

A két világháború közötti legjelentősebb, öregdiák egylet a hunfalvi rebbe, Smuel Rosenberg (1842–1919): jesíva-növendékeinek öregdiáki köre, a Hevra Bész-Semuél volt. A rebbe érdemszerző tevékenységeként a sajtó később az 1920-as és ’30-as évek vallásos nemzedékének kinevelését, szemléletének megalapozását említette.

A jesívákat elhagyó, nősülés előtt álló diákok tradicionális vallási és közösségi keretek között tartásához az Orhodox Ifjak Országos Önképző Egylete Tiferesz Bahurim néven nyújtott intézményi hátteret. Az életen át tartó Talmud-tanulást helyi, regionális és országos egyletek, Sász Chevrák, valamint az említett öregdiák-egyletek mozdították elő.

What role did the alumni of Huncovce/Hunfalva play in the Orthodox organization?

Jenő Groszberg was the editor-in-chief of the Zsidó Újság and an alumnus of several Orthodox publicists in Hunsdorf/Hunovce. The promotion of Hunsdorf/Hunovce causes and the self-organization of Hunsdorf/Hunovce alumni thus featured prominently in the newspaper of the Orthodox organization.

The students were boys aged 13 and 16-17 in the Hungarian Jesuits, but men aged 26-28 also attended. The language of discussion and everyday interaction in the yeshivas was Yiddish, which the students knew from home. The maintenance of the yeshiva was usually the responsibility of the rabbi, not the community. The institutional-material crisis of traditional Talmudic education between the two world wars was alleviated by the national organization of Tomche Yeshivos, which provided support through its dues and donations.

The most significant alumni association between the two world wars was the rebbe Shmuel Rosenberg of Hunsdorf/Hunovce (1842-1919): an alumni association of his Yeshiva students, Hevra Bész-Semuél. The rebbe’s meritorious activities were later cited in the press as the cultivation of the religious generation of the 1920s and ’30s, and the establishment of its outlook.

The National Self-education Association of Orthodox Youth, under the name of Tiferes Bachurim, provided the institutional backdrop for keeping the students who left the yeshivas and were about to marry in a traditional religious and communal framework. Lifelong Talmudic learning was promoted by local, regional and national congregations, Sas Chevras and the alumni associations mentioned above.