Vallási parancsolat vagy bűn a gyógyfürdő?

A zsidó férfiaknak Tóra-tanulással kell foglalkozni. Az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőhelyei, Karlsbad, Marienbad, Pöstyénfürdő az orthodox rabbik gyakran látogatott gyógyhelyei voltak. A rabbik hozták magukkal a Tóra-tanuláshoz szükséges könyveiket. A hívek esetében ez nem mindig volt evidencia. A sajtó ezért intő cikkekben figyelmeztetett a fürdőlátogatások mikéntjére. A fürdőn töltött idő a resusz fogalmával volt értelmezhető. Ennek a szó szerinti jelentése engedély, jogosultság. A fürdő esetében a resusz azt jelenti, hogy bár nem előírt, de megengedett, ha szükség van rá az egészséghez, viszont ha nincs akkor tilos, mert bitul torá, a Tóra-tanulásra fordítható idő elvesztegetése, így bűn.

A fogalom – a sajtó munkácsi rebbére hivatkozó okfejtése szerint – a Tórából ered. A gyógyítás eredménye kezdetben még ismeretlen. Az, hogy a beteg mire használja, csak felgyógyulását követően derül ki. Így, ha tiltott dolgokra fordítja visszaszerzett egészségét, úgy az bűn, ávéró volt, ha viszont vallásos életre, úgy micvóvá, vallási jócselekedetté finomult. Az igazolásra szoruló gyógykezelés már a 19. század végi orthodox fürdő-híradásokban is megjelent, a szerkesztők saját fürdőlátogatásaikat a „hithűség” ügyeinek majdani hatékonyabb szolgálatával legitimálták. Egyes üdülőhelyek pedig orthodox vendégek számára imaházat is rendeztek be, ahol tanulhattak a nyaralók.

How to understand the time spent at a spa: is it a religious commandment or a sin?

Jewish men should be engaged in Torah study. The bathing resorts of the Austro-Hungarian Empire, Karlsbad, Marienbad, Pöstyénfürdő were frequently visited by Orthodox rabbis. The rabbis brought with them their books for Torah study. For the faithful, this was not always the case. The press therefore warned in cautionary articles about how to visit the baths. Bath time was understood in terms of resus. The literal meaning of this was permission, entitlement. In the case of the bath, resus means that although it is not prescribed, it is permitted if it is necessary for one’s health, but if it is not, it is forbidden, because bitul torah, the waste of time for Torah study, is a sin.

The concept, according to the press’s reasoning, referring to the Rebbe of Munkachevo, derives from the Torah. The result of the healing is initially unknown. What the patient uses it for is only revealed after his recovery. Thus, if he used his recovered health for forbidden things, it was a sin, an averoh; if he used it for religious life, it was refined into a mitzvah, a religious good deed. The need to justify a cure had already appeared in the orthodox bathing news of the late 19th century, with editors legitimising their own visits to the baths as a more effective service to the cause of ‘piety’. And some resorts even set up prayer houses for Orthodox guests, where guests could study.