Miért folyt sajtóvita a kóser panziókról?

A gyógyfürdők és a magashegyi turizmus kóser „cimkét” viselő üdülőhelyei között többnél, vagy nem volt rituális felügyelő, vagy szombaton is főztek, illetve nem tartoztak orthodox rabbi felügyelete alá. Ez elsősorban a két világháború közötti neves külföldi fürdők esetében vált súlyos problémává. „Ezren és ezren (…) mennek Karlsbadba, orthodox zsidók s ellepik a vendéglőket – amelyek tulajdonképen nincsenek is kellő felügyelet alatt. Karlsbad rabbija, dr. Ziegler ismert reformrabbi, akit nem is ambicionálja, hogy a vendéglők felügyelete alatt álljanak.” – tudósított a sajtó Weisz Gáspárnak, az orthodox országos képviselőség tagjának 1927-es felvetéséről, miszerint a helyzetet orvosolandó „a nagyszámu magyar orthodox zsidóra való tekintettel az orthodox központi irodának” kellett volna „önállóan vagy a szlovenszkói orthodox irodával karöltve (…) teljesen megbizható vendéglőket felállitani.” (Zsidó Újság 1927. szept. 9./ 10. Hírek – Kóser vendéglőt Karlsbadnak!)

Egy hamburgi kezdeményezés, a ’Verein zur Förderung ritueller Speisehäuser’ füzete nyomán a ’Machzike Hadosz’ számba kívánta venni a megbízható ritualitású orthodox kóser éttermeket.

Átfogó megoldás helyet különböző kezdeményezések történtek. A chászid rebbék körében is népszerű Marienbad orthodox kóser ellátását pedig a magyarországi orthodoxia meghatározó rabbijai, chászid rebbéi és a kelet-európai rebbék orvosolták. 1927 „nyarán Marienbadban a váci főrabbi kezdeményezésére összeültek az ott nyaraló főrabbik és határozatilag kimondták, hogy szükségesnek tartják az ottani orthodox vendéglősök részéről, szigoru, vallásilag kifogástalan masgiachok [vallási felügyelők] felvételét. Ha azonban a vendéglősök ezen határozatnak eleget nem tennének, ebben esetben a rabbik a kasruszért felelőséget nem vállalnak.” (Zsidó Újság 1928. ápr. 4./ 13. Hírek – A marienbadi fürdővendégek figyelmébe.) Az aláírók között szerepelt „Buchsbaum [Jesájá] galántai, Teitelbaum [Joel] nagykárolyi, Panet [Jechezkél] dési főrabbik, a geri rebbe; magyarországi rabbik közül Silberstein [Jesájá] váci, Rosenberg [Saul] ujfehértói, Sussmann [Viktor] és Welcz [Izrael] pesti, Jungreisz csengeri, továbbá a megboldogult Schück [Menachem] szikszói főrabbi” is. A határozatra 1928. nyarán a rabbik ismételten felhívták a fürdővendégek figyelmét, és később is hivatkozási alappá vált. Erre utalt 1929-ben a szlovenszkói ’Machziké Hádosz’ határozata is, amellyel a „nem-orth. hitközségü fürdőhelyek rituális vendéglőinek megbizhatóságát intézményesen biztositani” kívánta. Ennek során minden „vendéglő a rabbi felügyelete alatt álló másgiachot kapna és csak az a vendéglő nyerné el az orthodox szempontból való megbizhatóságot, amelyben ilyen másgiach müködne.” (Zsidó Újság 1929. ápr. 5./ 11. Hírek – Rituális ellátás a fürdőhelyeken.) – írta a szervezéssel megbízott dunaszerdahelyi Paskusz Salamon. 1929-ben Leitner Gottlieb vendéglőjéről mint a „Marienbadban nyaraló magyar orthodox közönségnek kedvelt helyéről írtak.

Why was there a press debate about kosher hostels?

Among the spas and resorts with a kosher “label" for high-mountain tourism, several either had no ritual supervisor, cooked on the Sabbath or were not supervised by an Orthodox rabbi. This became a serious problem, particularly in the case of the renowned foreign spas between the two world wars.

Following a Hamburg-based initiative, the ‘Verein zur Förderung ritueller Speisehäuser’ (Association for the Promotion of Ritualistic Food Houses), the ‘Machzike Hados’ wanted to take stock of Orthodox kosher restaurants with a reliable ritual.

Various initiatives were taken to find a comprehensive solution. The Orthodox kosher catering in Marienbad, which was also popular among the Chassidic rebbes, was remedied by the leading rabbis, Chassidic rebbes and Eastern European rebbes of Hungarian Orthodoxy.