Miként írt az orthodox sajtó a szentéletű asszonyokról?

Az ésesz hájil (szentéletű asszony) képéhez – az elvárt közösségi viselkedésminták részeként – szorosan hozzátartozott a felfokozott szociális érzékenység és a vallásosság megéléséhez szükséges egzisztenciális keretek biztosítása is.

„Egy jótékonyságáról és jámborságáról városunk határain tul is ismert urnő, özv. Paschkusz Josefina, életének 58-ik évében elköltözött az élők sorából. Háza valóságos menhelye volt a szegényeknek és nyomorultaknak. Nem kopogtatott be hozzá senki sem eredménytelenül. A mások bánata enyhitése volt a derék asszony egyetlen öröme. A hitközség kebelében fennálló nőegyletnek évek hosszú során elnöknője volt és rendkivüli ügybuzgalmán kívül nagy anyagi áldozatokkal is elősegítette felvirágoztatását. És a milyen nagy volt jótékonysága, olyan nagy volt jámborsága is. A házában berendezett béth-hamidrásban szakadatlanul thórát tanultak. A szeretet, melylyel e kiváló ésesz chajilt körülvették, megható módon nyilvánult meg temetésén, melyen ugyszólván a város aprója-nagyja megjelent.” (Zsidó Híradó 1899. márc. 23./ 10. Hirek – Gyászhir) – tudósított 1899-ben Frey Mózes egy dunaszerdahelyi orthodox asszony haláláról.

A női közösségi viselkedésminták megjelölésére azonban nem csupán a szentéletű asszony megnevezés szolgált. A híradások másik – bár kisebb gyakorisággal feltűnő jelzője – az isá hásuvo. A sajtó hasábjain felidézett gyöngyösi özv. Krusbach Gáborné is a „zsidó nagyasszony mintaképe volt, kit mindenki tisztelt és nagyrabecsült. Egész életében adományokat gyűjtött kórház és szegény zsidók részére.” (Zsidó Újság 1927. márc. 25./ 10. Hirek – Ésesz chájil elhunyta)

A közösség elé értékmegjelenítőként állított orthodox asszonyok érdemeit a férjek Tóra-tanulással szerzett érdemei is gyarapították, tekintettel arra, hogy ennek feltételeit gyakran a feleségek biztosították.

„Egy »ésesz chajil« a szó legszorosabb értelmében fejezte be a napokban földi pályafutását. (…) Méltó segitőtársa volt 50 éven keresztül férjének a tajró és a gemilüsz-cheszed feladatok megoldásában. Osztozkodott férje gondjaiban, hogy az mint nagy talmid chochom, annál intenzivebben szentelhesse idejét a tanulásnak.” (Zsidó Újság 1925. nov. 20./ 12. Hirek – Haláleset) – írták a budapesti Edinger Mirl asszonyról, ki másfél évvel férjét követően távozott az élők sorából.

How did the orthodox press write about righteous women?

The image of the eshes hayil (holy woman), as part of the expected patterns of community behaviour, was closely linked to the provision of a heightened social sensitivity and the existential framework necessary for the experience of religiosity.

However, the term ‘saintly woman’ was not the only way to designate patterns of female community behaviour. Another adjective, albeit less frequently used in news reports, was isha hashuvoh. The widow Mrs. Gábor Krusbach from Gyöngyös, who was mentioned in the press, was also a “model Jewish woman, respected and esteemed by all. Throughout her life she collected donations for hospitals and poor Jews." (Zsidó Újság 25 Mar 1927 / Hirek 10 – Passing away of Eshes Chayil)

The merits of the Orthodox women, who were presented to the community as exemplars of value, were enhanced by the merits of their husbands in Torah study, given that the conditions for this were often provided by the wives.