Miről írt az orthodox zsidó sajtó a női olvasóknak?

A tradicionalitásra törekvő közösségek az örökérvényű isteni törvény és a vallási szövegek biztos pontjának függvényében szemlélték saját korukat, ami főként a hagyományos vallási intézményi válaszok esetében ragadható meg. Ezek a viták és a hozzájuk tartozó nőképek a családi és intézményi vallási szocializáció jelenségeire vonatkoztak. A judaizmus a megcselekedett vallásra, a hit tanításainak és parancsolatainak mindennapi életben való tükröződésére épül. A zsidó vallásgyakorlás így mindig egy konkrét életvilágba ágyazódik. A városban az orthodox (vagy általában a zsidó) vallásos életvitel határait túllépni készülők megszólítása és megtérítése olyan kérdéseket vetett fel, mint az egyén és közösség viszonya, az orthodox önmeghatározás közösségi határai és az univerzális zsidó szolidaritás ügye. Az orthodoxia az életvitelébe és értékrendszerébe illeszkedő modelleket a vidéki hitközségi életből merítette. Számos rabbinikus tekintély a vidéki, falusi életet vélte az orthodox zsidó vallásosság számára legkedvezőbb közegnek. Ennek oka egyfelől a modern tendenciák falun kevésbé érvényesülő hatása, másfelől a nagyvárosok közösségi életének átláthatatlansága: nagyvárosi környezetben a kontroll lehetősége szűnt meg. A nők számára a mikvebe járás fontosságát, tevőleges parancsolatok megtartását, a gyereknevelés elvi és erkölcsi feladatait emelték ki a cikkek. Az irodalmi rovatokban a zsidó vallási irodalom és történelem női példaképeit mutatták fel. A kívánt normákat közvetítették a rebbecenek és zsidó szentéletű asszonyokról való megemlékezések is. A hitbuzgalom számára a vallási nevelés letéteményese a család, az anya vallásossága és példamutatása volt. Hermann Sámuel nyíregyházi orthodox izraelita tanító szavai szerint: „Ha az anya nem veszi mintaképül Sára ősanyánkat, nem gyüjti maga köré csemetéit, vigyázva minden lépésükre, minden szavukra, nem állit eléjük tanitó és okuló példákat, e helyett a gyermek napirenden látja a folytonos korzózást, mozi- és szinházjárást, dekoltált ruhát. Ily ház gyermekeinél (sajnos nagy számban vannak) legjobb igyekezetünk is kárba vész.” (Zsidó Újság 1926. ápr. 30./ 5. Iskola és tanitók – Nyiregyháza, Hermann Sámuel tanitó.)

With what kind of topics did the Orthodox Jewish press target the female readers?

Traditionalist communities viewed their own times in terms of the eternal divine law and the certainty of religious texts, which is mainly captured in the case of traditional religious institutional responses. These debates and the associated images of women were concerned with the phenomena of family and institutional religious socialisation. Judaism is based on the religion of the deified, the reflection of the teachings and commandments of the faith in everyday life. Jewish religious practice is thus always embedded in a concrete life-world. In the city, addressing and converting those who were about to transcend the boundaries of Orthodox (or Jewish) religious practice in general raised issues such as the relationship between the individual and the community, the communal limits of Orthodox self-determination and the question of universal Jewish solidarity.

Orthodoxy drew models for its way of life and values from rural parish life. Many rabbinical authorities considered rural, village life to be the most conducive environment for Orthodox Judaism. This was due to the less prevalent influence of modern trends in the countryside, on the one hand, and to the opacity of community life in large cities, on the other: in a metropolitan environment, the possibility of control was lost. For women, the importance of going to the mikveh, of keeping active commandments, and of the moral and moral duties of bringing up children were emphasised in the articles. Literary columns featured female role models in Jewish religious literature and history. The desired norms were also conveyed in the commemorations of the wifes of the Rebbes and Jewish holy women.

The family, the mother’s piety and example, was the depository of religious education for the religious movement. In the words of the Orthodox Israelite teacher Samuel Hermann of Nyíregyháza: ‘If the mother does not take our foremother Sarah as a role model, does not gather her children around her, watching over their every step, their every word, and does not set before them instructive and instructive examples, the child will instead see a constant schedule of dressing up, going to the cinema and the cinema, and wearing a dress with a neckline. With children of such a house (unfortunately there are a great many of them) our best efforts are wasted." (Zsidó Újság 30 Apr 1926 / 5. School and teachers – Nyiregyháza, teacher Sámuel Hermann.)