Társadalmi jobbátétel-e az antiszemitizmus megoldása?

Az antiszemitizmus okainak keresése között az orthodox sajtóban gyakran jelent meg a tudatlanság, a társadalmi helyzetből fakadó gyűlölet. A válaszreakciók között – egyedi polgári véleményekként – feltűnt a társadalom jobbá tétele: az alsóbb néprétegek felemelésétől, oktatásától a gyűlölet csökkenését remélték. Így vélekedett Pollák Sarolta, a Zsidó Újság jugoszláviai orthodox tudósítója is az 1920-as évek közepén. Osztálykülönbségből eredőként tűntetett fel két atrocitást, amelyek jugoszláviai judeofób hiedelmek hatására történtek meg. (Zsidó Újság 1925. okt. 30./ 6-7. Jugoszláviai levél (Saját tudósítónktól) A miniszter felesége, kit zsidónak néznek. Zsidó apa harca a kisfiáért.) A fővonalbeli jugoszláv politika is közrejátszott az etnikai színezetet nélkülöző híradásokba, mivel a szerb nemzeti önmeghatározásoknak nem képezte részét a zsidóellenesség. „A zsidó gólusz megnyilvánulási formái kifogyhatatlanok. Mintha Izrael őrzője figyelmeztetni akarna bennünket, hogy ne bizzuk el magunkat (…) Lám minden józan ember tisztában van azzal, milyen gyalázatos rágalom a vérvád. (…) Mégsem némul el a középkori babonának e torzszülöttje! Sőt a legutóbbi két eset, amely Jugoszláviában történt, mutatja, hogy minden halandó, csak a korlátoltság nem akar meghalni s hogy a középkor babonája és az ujkor technikája egész jól megfér egymással, mert mindkét esetben a vérvád az autóval kapcsolatban szerepel.”

Az első eset Belgrád, a főváros körül történt, ahol parasztok támadták meg Božidar Maksimović (1886-1969) belügyminiszter feleségének kiránduló autóját, mert zsidónak nézték, aki keresztény gyerekeket rabol el. „De mivel a belügyminiszter nejével történt az eset, néhány órával később nagyszámu rendőrség és csendőrség vonult ki és több embert letartóztattak.” Az elkövetők feltehetően szerb nemzetiségűek lehettek, amire a cikk nem tér ki. A másik eset a Közép-Tiszavidéken történt Bácskában a zentai szefárd orthodox (hászid) imaház avatása utáni héten. Egy zentai zsidó apa a 3 éves kisfiát vitte magával autón. A kocsi defektet kapott, mire a faluban – amelyen átutaztak – elterjedt a híre, hogy egy zsidó férfi keresztény gyereket rabolt el. A templomavatáskor az előző héten már keresztény gyerek véráldozatáról beszéltek a Tisza-mentén és Zenta külvárosában zsidókra támadtak. Az autóját javító apát a helyi – feltehetően magyar – parasztok támadták meg. „200 paraszt ásóval, kapával fegyverkezve elindult a keresztény gyermek felszabaditására. A kis fiu apja dorongot fogott a parasztokra és csak igy birta a tömeget feltartóztatni, amig a csendőrség megérkezett, megfékezte a tömeget és meggyőzte őket arról, hogy egy zsidó gyermeket féltettek zsidó apától.” A két esetet Pollák Sarolta etnikai színezet nélkül, az elmaradottság és a művelt modern világ kettősségében fogalmazta meg. „Az ostobaság ily uralma dacára minekünk zsidóknak, az optimizmus népének mégis remélnünk kell, hogy majd csak megvirrad valaha a koponyákban is.”

Could social reform be a solution to widespread antisemitism?

Among the reasons given for anti-Semitism in the Orthodox press, ignorance and hatred of the social situation were often mentioned. Among the responses, as individual civic opinions, was the improvement of society: the uplift and education of the lower classes was hoped to reduce hatred. This was the view of Sarolta Pollák, the Yugoslavian Orthodox correspondent of the Zsidó Újság in the mid-1920s. She identified two atrocities as the result of class differences and the influence of Judeophobic beliefs in Yugoslavia (Zsidó Újság 30 Oct 1925 / 6-7. Letter from Yugoslavia (From our own correspondent) The Minister’s wife, who is mistaken for a Jew. Jewish father’s fight for his little son.) Mainline Yugoslav politics also played a part in the news stories lacking ethnic colour, as anti-Jewishness was not part of the Serbian national self-definition. “The manifestations of the Jewish goy are inexhaustible. As if the guardian of Israel wanted to warn us not to be misled (…) All sensible people are aware of the shameful slander of blood libel (…) Yet this freak of medieval superstition will not be silenced! In fact, the two most recent cases in Yugoslavia show that all mortals but the limited do not want to die and that the superstition of the Middle Ages and the technology of modern times can go together quite well, because in both cases the blood accusation is connected with the car."

The first incident took place around Belgrade, the capital, where peasants attacked the car of the wife of Interior Minister Božidar Maksimović (1886-1969), who was on a trip, because they thought she was a Jew who was kidnapping Christian children. “But because the incident happened to the Interior Minister’s wife, a few hours later a large number of police and gendarmerie were deployed and several people were arrested." The perpetrators are believed to be of Serbian nationality, which the article does not mention. The other incident took place in the Central Tisza region in Bácska in the week after the inauguration of the Sephardic Orthodox (Hasidic) prayer house in Senta. A Jewish father from Zenta took his 3-year-old son with him in a car. The car had a puncture, and word spread through the village they were passing through that a Jewish man had kidnapped a Christian child. At the time of the church opening the previous week, there had been talk of the blood sacrifice of a Christian child along the Tisza River and Jews had been attacked on the outskirts of Senta. A father who was repairing his car was attacked by local peasants, presumably Hungarian. “200 peasants armed with shovels and hoes set out to free the Christian child. The little boy’s father held a dong at the peasants and only managed to hold back the crowd until the gendarmerie arrived, subdued the crowd and convinced them that they were protecting a Jewish child from a Jewish father." Sarolta Pollák captured the two incidents without ethnic colour, in the duality of underdevelopment and the educated modern world. “In spite of this reign of stupidity, we Jews, the people of optimism, must hope that it will someday dawn in the skulls of the Jews."